Ti mennétek úgy a párotokhoz, hogy ő dolgozik, addig ha úgy van ti legyetek az anyjával/apjával?

Én levelezőre járok, mellette otthonról dolgozok, szóval elég mobilis vagyok. A barátom mindig azt szeretné, hogy menjek hozzá, legyek ott egész héten, lévén én vagyok a ráérő. De ő 12órát dolgozik, reggel elmegy, este hazajön. Addig én legyek ott, ilyenkor anyukája otthon van sokszor, mert úgy dolgozik.. Ilyenkor próbálok hasznos is lenni, mert barátom szülei nem fogadnak el pénzt. Kaptam kulcsot is, de kellemetlenül érzem magam. Normális ugye ez az érzés, hogy nem igazán akarok menni így? Főleg, hogy dolgoznék és anyukája folyton bejár ha otthon van, olyan történeteket mesél, amikről fogalmam nincs ( Kati barátnőjével történt, annak a lányával, biztos ismeritek az ilyeneket ti is.) mert amúgy szoktunk beszélgetni, semleges a kapcsolatunk, ő örül, hogy van otthon valaki, nem törnek be...

Ráadásul náluk nem nagyon van egészséges étel (csak péksütik, pudingok, felvágottak, semmi zöldség, főtt étel heti 1x, az is nehéz, zsíros, amik után rosszul vagyok ráadásul, mert nehezek :S) és nekem pont az egészséges életmódot írta elő a dokim (cisztáim vannak, sokat kell mozognom és egészségesen étkeznem, sok zöldséget enni stb.) tukmálja az étel anyukája, akárhányszor elmegy a szoba előtt, beszól, hogy egyek!!!

Apukája nem is nagy gond, de van hogy 2-3órára befoglalja a fürdőt, ez is kellemetlen, ha ilyenkor kell pisilni...

Náluk max a mozgásra van lehetőség így, de ha anyukája otthon és meghallja hogy tornázok átjön és nevetve megkérdezi, mit csinálok?? Kínos szerintem.