Ha évek óta a feleség dolgozik folyamatosan, a férj pedig általában munkanélküli akkor a feleség részéről mi a helyes hozzáállás?

Évek alatt azért biztosan lehetne találni legalább alkalmi munkákat, hogy besegítsen anyagilag ő is.

Főleg, ha vannak gyerekek is. Fura férfi lehet, hogy semmi késztetés nincs benne, hogy tegyen valamit.

Én se tartanék el egy férfit, akkor sem, ha a teljes háztartást vezeti cserébe! Persze átmenetileg OK, amíg nem talál munkát, nem is várnám el, hogy mindent azonnal elvállaljon.

De vagy lássam, hogy keres, önéletrajzokat küld be, vagy kezdjen tanulni valamit, amivel el tud helyezkedni.

De ha úgy állna hozzá, hogy ő ennyiért nem megy dolgozni, mikor én el tudom tartani, én is válnék.

Nem tartanék el egy felnőtt férfit én sem. Pár hónapig még igen, de nem évekig.

"segít" a háztartásban? Kötelessége lenne, nem "segítség", még akkor is, ha dolgozna.

Nekem a leírásodból úgy tűnik, hogy a férfi nem is akar nagyon dolgozni, illetve annak ellenére, hogy nincs sok lehetőség, mégis nagyon válogat. Nekem ez lenne a válóok.

Az rendben van, hogy valaki elveszti a munkáját és átmenetileg csak az egyik fél dolgozik.

De nekem úgy tűnik, hogy a férfinél ez szokássá vált, nem is akar ezen igazán változtatni.

Ez a gyerekeknek sem túl jó példa.

Inkább nem akar dolgozni, mert így kényelmesebb neki. Ha 7 hónapot sem hajlandó becsülettel ledolgozni...

Jogos a válás.