Hogy beszéljük rá az összeköltözéshez?

Nekem is huszonéves fiaim vannak, a haverjaikat is nehezen viselem, ha sokat vannak itt. Ezt el is mondom, normálisan, hogy a következő hétvégén oldják meg máshol a találkozót, megértik, nincs belőle gond. Barátnő is előre megbeszélve alhat nálunk. Azt végképp nem viselném el, hogy valaki állandóra hozzánk költözzön, akármennyire is kedvelem egyébként, ezt is tudják. Lehet, hogy valakinek ez sértő vagy bunkóság, én viszont úgy gondolom, hogy felnevelvén, hamarosan kitaníttatván a gyerekeimet, jogomban áll a saját munkám gyümölcsét úgy élvezni, ahogy az nekem kényelmes. Nekik is segítek biztosítani a külön lakhatást, amikor végeznek, de a saját otthonomban már nem akarok senkihez alkalmazkodni - azt pedig kifejezetten sértésnek tekintem, ha valaki nem tartja tiszteletben ezt a határozottan kifejezett igényemet.

Nem tudom, milyenek a párod szülei, de ha ők ezt világosan és egyértelműen elmondták, nekem nem lenne képem a helyedben győzködni őket, szinte biztos, hogy csak az ellenkező hatást érheted el vele. Én legalábbis azt mondanám az erőszakoskodó leányzónak, hogy nemhogy ideköltözésről, de ezentúl ittalvásról sem lehet szó.

"Egy ideje tervezgetjük, hogy össze kéne költözni, de csak a párom dolgozik (mellette tanul még) Én is tanulok, de nincs sem időm, sem lehetőségem dolgozni. Így albérletet nem tudnánk fizetni. Marad az , hogy vagy hozzánk költözik a párom vagy én hozzájuk." - Eh. Wrong answer. Nem marad ez. Ha ti szeretnétek összeköltözni, de nincs rá keret, akkor az marad, hogy nem költöztök össze. Fogalmam sincs, hogy miért gondolják azt emberek, hogy más embereknek egy fedél alatt kellene lakniuk velük, csak azért mert ő a jelenlegi barát/barátnő.

Örülj neki, hogy jól kijössz velük. Ennyi elég. Nem kell velük együtt laknod, nincs jogod az ő életüket picit sem befolyásolni, csak azért mert a fiukkal jársz. Még, ha feleség lennél sem kérhetnél ilyet, nemhogy barátnőként. Abba gondolj bele, hogy kikkel szeretnél te együtt élni? A pároddal. Igen, vagy jobb esetben a családoddal (gyermekeddel, természetesen nem alkoholista szülőkkel - sajnálom, hogy velük kell élned), szóval pár, család. A barátod is szülei is ezt szeretnék. Csak a párjukkal, illetve a barátoddal együtt élni. Nem pedig veled, mert hiába lesznek akármilyen közeliek veled, te ott mindig vendég leszel (és őszintén erre vágysz?), és a vendéghez alkalmazkodni kell, és ők pedig teljesen jogosan senkihez nem fognak alkalmazkodni abban a házban, amiért ők dolgoztak meg, és igenis szeretnék békében tudni azt a lehetőségüket, hogyha ők hajnali négykor üvöltve szeretnének fehérneműben sört iszogatva fingani egyet, akkor ne kelljen attól tartaniuk, hogy te a szomszéd szobában esetleg meghallod. Nagyon neveletlennek tartalak, hogy ez neked meg sem fordul a fejedben, és simán bemásznál valakinek az intim szférájába ennyire.

ha még csak el se tudsz menni dolgozni nem is szabad anyosékhoz költözni

örök vita téma ha ök tartanak el,

erre a kapcsolat és az idegeid is rá menek

szerezz munkát, utána akarj felnőttködni!

ja és te csak menekülsz otthonról!

meg ingyen laknál ott?

anyós vegye a tamponod???

Nekem az anyósom(aki tényleg az anyósom,és nem a barátom anyukája)10 év,és két gyerek után is ezen a véleményen van,és őszintén megmondva én ennek nagyon örülök..

felnőtt emberek vagyunk,külön napirenddel, igényekkel,életritmussal,gondolkodással...Hiába vagyunk jóban,hogy egy-egy hétvégét együtt töltünk...együtt élni más..és én 30 évesen is nehezen fogadnám,ha hozzánk akarna költözni valaki,nem 40-50 évesen..

szóval én is azt javasolnám,hogy vagy albérlet ösztöndíjból,diákmelóból(mi pl. abból fizettük anno),vagy várjatok még...

Figyelj, rossz otthon a légkör, de már bocs, ez nem tartozik a barátod szüleire.

Ennyi idosen én suli mellett dolgoztam, sőt fiatalabban is.

Nekem is hasonló volt a légkör otthon, de eszembe sem jutott, hogy ezért másra akaszkodjak.

Egyet tanulj meg, a te életed a te problémád. És ez nagyjából így is fog maradni. A párod osztozhat a problémáidon, de csak ő, a szüleit már nem tisztességes belerángatni.

Mellesleg egy dologra én sem leszek hajlandó: soha nem fogom megengedni, hogy a gyerekeim nálunk koltözzenek össze a párjukkal.