Hogyan lehet azzal együtt élni, hogy az anyósunk nem szereti, nem látogatja, tudomást sem vesz az unokáról?

A választ nagyban befolyásolja, egy lakásban vagy épületben laktok-e a mélyen tisztelt anyóssal. Ha nem, akkor légy vele változatlanul udvarias, de semmi több. Ha igen, akkor sincs jobb megoldás, csak jobban fáj az anyós közönye. Viszontkérdésem az volna, hogy vajon az anyós a ti egyéb dolgaitokba (anyagiak és egyéb tevékenységek, úgymint ruházat, időbeosztás, álláskérdés stb.)beleszól-e, vagy sem. Ha nem szól bele, akkor talán jobb is így, kezelheted szokvány ismerősként, és belenyugodhatsz, hogy a szeretet még nem ébredt fel benne, vagy nincs neki. Ha beleszól, akkor háríthatod így: elégedjen meg azzal, hogy helyette is szeretitek, gondozzátok az unokáját. Ha nem is tárgyalóképes, nézz át rajta, akár egy terebélyes üveglapon.

Szerintem.

Mit nem adtam volna, ha az én ex-"anyósóm" is ilyen lett volna. E helyett ott nyomult, aztán még a anyucikislányát is visszavette magának.

Amíg nem volt gyerek, volt normális kapcsolatotok?

Szerintem nem nagyon.

Szerintem írd le pontosan mi történt mert így nem lehet belőni mi történt. Ha csak annyi lenne, hogy nem akar nagyi lenni, akkor azt simán lehetne úgy kezelni, hogy megmondjátok, hogy a nagyi most más dolgokat csinál és megmondjátok előre sacc mikor látják. Egyáltalán látják néha? stb

De ha tényleg ilyen durva utálkozás megy és egymás bántása, akkor nehezebb.