Ha egy férfi megnősül, miért várják el sokan, hogy ne látogasson haza, tagadja meg a szüleit (elsősorban az anyját! ), ne kérhesse ki a véleményét, mert különben egyesek válást rikácsolnak anyucipicifia aláfestéssel?

Köszönöm a véleményeket.

Kiállnék én magamért, de már oda jutottam, hogy inkább a tűrést választom. Így nagyobb az esély a csendre. Egyszerűen nem tudom elmagyarázni neki, hogy mindkettőt szeretem, de az egyiket szerelmemként a másikat meg anyámként. Valahol érti ő, hogy mi a probléma, de aztán a munkahelyen, interneten, a barátnők, az anyja telebeszélik a fejét, hogy a férjek anyja csak bestia lehet. Anyám egyedül él, 160 km-re, neki nagyon nem volt jó a kapcsolata ómamával, nagyon meg akar felelni anyósként, a világon semmibe nem szól bele (de van amikor meg ez is baj). Simán megérti, ha pl. karácsonykor csak a két ünnep között jut rá idő, de felhívni is már csak meló közben merem, nehogy otthon balhé legyen, mondván, nem tudok leszakadni róla. Pedig már kamaszkoromban is teljes önállóságot adott, nem hogy felnőttként.

Most várandós a nejem, karácsonyra várjuk a kicsit. Anyu megkérdezte, hogy a Brendon internetes felületen konkrétan nézzünk ki valamit, amit ő vehetne meg. Ettől máris elszabadult a pokol. Most éppen az a baj vele, hogy miért nincs saját ötlete. De anyósom már lepókhálózta a 30 éves horgolt ronda babaruhákat, azt hetente kétszer ünnepelni kell.

Ha anyám nem kerül a képbe egyébként minden kerek lenne köztünk.

Udvariasan elvannak, külső személő számára béke van.

Számára anyám idegen. OK, ne járjanak össze, ne haverkodjanak, de ne legyen már goromba anyámmal, ha megkérdezi hogy vagyunk. Nem lehet mindig csak időjárásról meg kertről beszélni csak nehogy beleavatkozzon anyám az intim szféránkba.

Ezzel szemben a gyerekprojekt alatt anyósom minden együttlétünkről tudott. Volt amikor gyerekgyártó pózt javasolt, de komolyan.