Utálom anyóst és apóst, emiatt lelkiismeret-furdalásom van?

Após alkoholista, bunkó ember, anyósom meg borzasztó kétszínű és szintén rosszindulatú, irigy, amit megpróbál álcázni. Már komolyan abszolút nem tudom őket elviselni.

Én próbáltam ezek ellenére kedves lenni velük, de tavaly betelt a pohár, amikor összeházasodtunk. Rendkívül bunkó módon reagálták le. Én 26, a párom 29 éves volt, 3 éve voltunk együtt. Amikor mondtuk nekik, hogy megkérte a kezem a párom és még idén össze is szeretnénk házasodni, azt mondták, hogy ezt hogy gondoltuk. Azóta is pampognak, hogy milyen korai volt.

Aztán januárban részegen nekem is esett apósom, hogy semmit nem csinálok, minden a seggem alá van téve, semmirekellő vagyok, és ő többet nem jön hozzánk. Én ekkor fogtam magam, és eljöttem, mondtam, hogy amíg nem kér bocsánatot, én sem jövök ide többet. Azóta, ha megy a férjem, meg sem kérdezik, hogy vagyok, mi van velem, sőt, a múltkor összevesztünk a férjemmel a munkája miatt, mert sorozatban dolgozott minden hétvégén és semmire nem volt időnk, erre az anyósom elkezdte biztatni, hogy meg kellene próbálnunk külön, ne hagyjam magam, igenis a munka az első és mekkora mázli, hogy nem lett gyerekünk. 10 hetes terhes voltam már akkor.

Azóta 15 hetes vagyok, a férjemnek nincs kedve egyedül elmondania nekik, hogy babánk lesz, mert neki is rosszul esik, amit a házasságkötésünkre, házvásárlásra, meg mindenre reagálnak. Megkért, hogy menjek át vele és együtt mondjuk el. Nekem viszont ehhez abszolút semmi kedvem nincs, amúgy is pár hete kb. mindenen elbőgöm magam és tudom, hogy nem fognak örülni az unokának, legalábbis annak nem, hogy én leszek az anyja.

Alapból is érzékeny vagyok, most meg főleg, nem tudom letojni őket.

Át kellene mennem a párommal? Lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem akarok átmenni, viszont olyan szinten megutáltam őket az elmúlt 1 évben, hogy az nem igaz.