Van más is aki már egyáltalán nem tartja a kapcsolatot a barátja/élettársa/férje szüleivel és testvérével?

Nálunk is épp ez a helyzet. Azzal, hogy mi már 27 éve alkotunk egy párt a férjemmel és van két nagy gyerekünk. Nálunk ez a helyzet beállt, már az utcán sem köszönünk egymásnak. Előfordult régebben, hogy kimentünk a gyerekekkel a strandra és ugyanabban a medencében a másik sarokban ült a gyerekekkel a férjem testvére és nem is köszöntünk egymásnak. Ez a párod intelligenciájától függ, hogy el tudja fogadni ezt a helyzetet és ne erőltesse azt, amit nincs értelme. Én a férjemet és a gyerekeket soha nem tiltottam, akkor mennek, amikor akarnak. A gyerekeket kicsi korukban még meg tudták téveszteni pénzzel + mézes-mázoskodással, de most, amikor már kamaszok, ők is látják a helyzetet és önszántukból nem mennek. A férjem ő rendszeresen jár. Mi úgy beszéltük meg egymással, hogy én azt mondtam, ha kettőnk között semmi probléma, vita nincs, szeretjük egymást (és ez a mai napig így van) akkor harmadik személyek miatt én nem fogok veszekedni. Ezt ő megértette. Szóba sem hozzuk őket, ezt én kértem, hogy ne is meséljen róluk semmit. Nálunk működik. Sajnos, mert nem én akartam így (de ez már egy másik történet.) :)

Második vagyok: Nem, nem változnának meg. De ha te nem tartod velük a kapcsolatot, akkor honnan tudod, hogy mindennek lehordanak? A párod mondja neked? Akkor az ő fejében is rendet kell tenni, hogy ez a viszony így alakult, de téged ne bántson ezzel, mert ez a kapcsolatotok rovására megy. Éles vonalat kell húzni, tehát a férj megy, társalog, jópofi, te pedig nem is ismered őket és nem is vagy rájuk kíváncsi. Arra sem, hogy rólad mit mondanak. Ezt csak így lehet, hogy ne menjen rá a kapcsolatod. Rám is mondtak és mondanak kígyót-békát, de nem érdekel. A férjem nem bánt ezzel. Ne edd rajta magad, hanem húzz egy vonalat :)