Van olyan köztetek aki hátra hagyta a szüleit, amiért a hazassagaban galibát okoztak?

Mielőtt szemétnek állítanánk be a férjet, ott van a másik oldal, hiszen csak úgy senki sem dönt így!

Egyik ismerősöm hasonló cipőben jár. Ott az van, hogy egyik fél részéről sem kedvelik egymást a szülők, és az anyós direkt ahol csak tud keresztbe tesz a menyének, és ezzel a saját gyerekének is.

A szülők problémáját meg lehet azzal oldani, hogy nem találkoznak sűrűn.

De, hogy ezért miért kell a gyerekük boldogságát tönkretenni, sosem értettem...

Barátnőm szülei annyit mondtak, hogy szerintük a fiú nem való hozzá, de nem szólnak bele semmibe. Az ő életük, majd ha nem működik, akkor szétmennek, de ha mégis, akkor köcsögség lenne tönkretenni az életüket azért, mert nekik nem tetszik. Hiszen nem nekik kell, hogy tetsszen.

Viszont a srác szülei, főleg az anyja... Hát az olyan, hogy ha meglátogatják őket, akkor direkt kiemeli, hogy az ő kisfia ezt meg azt hogyan szereti, és biztosan a menye nem így szokta adni, ezért szeret annyira hazajárni a fia, mert itt legalább jól lakik, nem úgy mint otthon. Meg a fia hétvégéjét képes teljesen betáblázni úgy, hogy egy szabad ideje se maradjon a feleségével a hétvégén. Vagy amikor nászúton voltak, szószerint kiadta nekik parancsba, hogy hova menjenek be kötelezően, és 3-4 órahosszánként hívogatta őket telefonon. Aztán lett is ebből probléma, mikor a fia nem vette fel neki a telefont. Pedig megmondta neki, hogy majd ha ráér és van kedve, akkor felhívja. Még jó, hogy nem ment el velük a nászútjukra.

Aztán végül náluk is az lett, hogy csak nagyon ritkán járnak már a férje szüleihez.

És még az anyósa kapta fel a vizet, amikor a barátnőm férje mondta neki, hogy nem kell kaját csomagolni és nem kell hangoztatni, hogy hogyan szeretem a ételt és, hogy mik a kedvenceim, mert már 5 éve vagyunk együtt a feleségemmel, és pontosan tudja ő is, hogy szeretem, és ugyanígy el tudja készíteni.

Nem értem az ilyeneket. És nem veszik észre, hogy ezzel a saját gyerekét haragítja magára, bármennyire is a párjára akarja fogni, hogy miatta fordult el tőle a gyereke. Pedig erről csak ő tehet.

Tudni kell kezelni a helyzetet, elvileg értelmes emberek vagyunk, és nem pedig büszkén felhúzni az orrunkat, megszakítani minden kapcsolatot, mert az a másik félben még nagyobb szenvedést okoz, meg hiányt. Aminek ugye következménye, hogy még jobban fogja zaklatni a gyerekét.

Én se tudnám hátrahagyni a szülőmet, a páromat sem, de mivel lenne affér közöttük, próbálom kezelni a helyzetet, és nem bedőlni a susmusoknak, meg a furkálódásnak, meg egyből halálosan megsértődni minden apró beszóláson. Van szánk, tudunk beszélni, akkor és azonnal, amikor probléma adódott.

Hajjajjajajaj!!!

De még mennyien vannak, és még annál is többet, akik jópofizós kapcsolatban élnek a párkapcsolatot megnehezítő-ellehetetlenítő szülőkkel!

Kedves első, bizony van az az ok, ami miatt nem tartják a kapcsolatot..

Sajnos ilyen létezik, mi is leredukáltuk minimálisra a találkozásokat.

Én sem tartom a kapcsolatot, nem párkapcsolati hanem saját okból. Egyszerűen világ életemben kiszekáltak a világból, pedig rendesen tanultam, mindig is dolgoztam, nem voltam őrült kamasz sem kicsapongó felnőtt, nem csináltam semmi rosszat. Szavam se volt, de ha mégis abba mindig belekötöttek, cikiztek, beszóltak, keresztbe tettek. Nem érdekelt volna, hogy nem segítenek, de legalább ne tegyenek keresztbe ha belevágok valamibe ami nem tetszik nekik (karitatív munka szabadidőben).

Engem nem érdekel, hogy ez szülői kapcsolat, nem érdekelnek azok a dumák, hogy "de hát mégis csak az apukád". Pont emiatt nem kellett folyton bsztatnia. Jópofizni meg mi értelme. Úgy gondolom nekem is jár egy nyugodt élet, ahol önmagam lehetek, ahol megbecsülnek, és ha nem is, de akkor legalább nem verik folyton a fejem a falba.

Nem szülök, tágabb család. Kibeszélnek, jopofiznak, de közben mindenbe bele akarnak szólni, stb... kizárt, eljöttem 1000km-re a kedvesemhez és nem érdekel, mit pampognak.

Félévente pár óta böven elég velük, de akkor is oltogatnak.

én a férjem szüleit soha többé nem akarom látni és a sógorékat sem. Évekig beszólogattak nekem,de úgy voltam vele,hogy ettől még azért valamennyire szeretnek, mert mindenkivel ilyenek.

Aztán a férjem félrelépett és az anyósomék, engem hibáztattak, hogy miattam lett ilyen a fiúk-.-"

Ezek után eszem ágában sincs átmenni, hisz olyanokat mondtak még akkor, hogy nyilvánvaló eddig csak szép mázat kaptam, amúgy nem engem képzelnek a fiúk mellé, ahelyett hogy hálásak lennének amiért még egy esélyt adok a fiúknak

Minek átmenni, ha tudom hogy nem kedvelnek

no comment

Ismeretségi körben van hasonló eset. Ott nem szakították meg a kapcsolatot, de nagyon alacsonyra redukálták. Ott is anyóspajti amúgy "nem éééééérti", hogy miért, mert "hát annyira szeretem a kicsi fiamat". Ja, csak éppen a menyét, aki egy tök normális, kedves, házias, tanult, nem is igénytelen nő, folyton fúrta. Az unokájával addig foglalkozott, amíg kellett mutogatni a szomszédoknak, hogy mennyire jó nagymama, amúgy meg inkább a másik unokája talpát nyalta, aki a kedvenc gyerekétől van. A két gyereke közül az ismerősöm az, aki jobban megérdemelné a szeretet, a másik egy lump, mindenkit kihasználó nőszemély, annak a férje dettó, a lányuk egy r...c (viselkedésre, öltözetre is, mellette buta, pénzes pasikat foszt le, ha meg nincs pénzes pasi, akkor a nagyanyját meg a szüleit, és alig van munkája, ha van olyan is)... az ismerősömék lánya meg mindig színötös tanuló, visszafogott és kedves is.

(ilyenkor amúgy azt érzem, hogy vagy maguknak akarják a gyerekük szeretét, vagy akkor kezdenek el kepeszteni, amikor a szomszédok meg a falu elkezdi pedzegetni, hogy vmi difi lehet a háttérben, ha nem látogatja anyucit a kölke, és akarják mutogatni magukat, hogy hádde én jó anya vagyok és de hát én szeretem a gyerekem)