Tegnap anyukámról kiderült, hogy rákos, nem sok ideje maradt hátra. Mi lesz velem és a húgommal?

Kitartás.

- Nézd a jó oldalát: Bármelyik nap ráeshetne édesanyád fejére egy cserép a tetőről és azonnal agyonüti, és nem is számíthattok rá. Jelen esetben van módotok !együtt! eltervezni, hogy hogyan tovább, felkészülni, elbúcsúzni egymástól, nem vagy magadra utalva. Sokaknak nem adatik meg ez a "luxus".

- Az, hogy az orvosok mit mondanak, mennyi van neki hátra az semmit sem jelent, lehet több is, kevesebb is, ez nem olyan egzakt tudomány. Lehet, hogy egyszerű és gyors halála lesz, az is lehet, hosszú évek kínszenvedése előtt álltok. Ezt nem lehet pontosan tudni előre.

-- Nekem anyám onnantól, hogy megtudta rákos, egy évig élt. Az utolsó leheletéig küzdött az életért.

Ne add fel, örülj a jónak a rosszban és édesanyáddal beszélj át mindent töviről hegyire, mindent ami nyomja a szíved.

Ha bármi van, amit el szeretnél neki mondani, még addig mondd el, amíg lehet! (Minél hamarabb.) Illetve, ha van valami, amiért bocsánatot akarsz kérni, tedd meg! Hidd el, ez nem okoskodás, de így talán könnyebb :)

Sok sikert, és kitartást! Légy erős, és ne hagyd magára a hugod, ha már anyud nem lesz!

13/L

Ezt most esküszöm, megkönnyeztem. Én is 16 éves vagyok, és szörnyű belegondolni, hogy ilyen fiatalon ennyi rossz dolog történt veletek.

Kitartás!

Vannak rokonaitok? Úgy értem, nagynéni, nagybácsi, keresztszülők? Ha ők is beleegyeznek, ők magukhoz vehetnek titeket, ha jól tudom.

Töltsetek sok időt együtt a húgóddal és édesanyáddal.

Ez tényleg annyira megérintett, hogy nem is nagyon tudok mit írni. Remélem találtok megoldást.