Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » Én fújom fel, vagy van igazság...

Én fújom fel, vagy van igazság azért abban ahogy látom (anyós probléma-hosszú)?

Figyelt kérdés

Párommal 3 éve együtt vagyunk, kicsit több, mint egy fél éve együtt is lakunk. Amit még tudni érdemes, anyósék és mi a fővárosban lakunk, az én szüleim 230km-re tőlünk. Fiatalok (22 évesek) vagyunk, az elején az én egyetemem miatt távkapcsolat volt (már elkezdtem a szakot mikor összejöttünk, pár hetes kapcsolatra nem akartam váltani első félév után). Én június 1-jével dolgozok, addig szakdoga védés stb, van kb fél millió megtakarításom, 160cm vagyok, 58 kg, ebben azért izom is van(legutóbb 22% testzsírt mértek).

Igen vicc de ezek fontos infók :D


Na szóval, amikor első pár alkalommal voltam pároméknál, az anyja hihetetlen édes volt, normális, vicces, pillanatok alatt azt éreztem hogy befogadott a család, és szeretnek is. Hétvégente találkoztunk párommal, egyik héten náluk, másik héten anyuméknál voltunk (én először kolis voltam, utána mentem albiba szóval abban a városban elég keveset voltunk). Egy jó év után az anyja kezdett megváltozni, párom szerint mindig olyan volt, csak eddig bírt "viselkedni " : folyton kötözködött veszekedett mindenkivel maga körül, de nekem még addig nem szólt be. Igyekeztem besegíteni mindenben amikor náluk voltunk, hiszen ami nálam természetes ( úgy lettem nevelve: pl kaja után egyből mosogatás, egyáltalán kaja főzés legalább hétvégén, rendrakás, ha boltba megyek körbe kérdezek kell e valami másoknak) azt csináltam náluk is, ami viszont ott nem volt az, és úgy tűnt mindenki el van ájulva milyen házias kis nője van végre a fiuknak. Szóval mondhatni teljes családtagnak éreztem magam, elvoltam.


Erre az utóbbi hónapokban egyre durvábban kapom az ívet anyóstól:

-Ő igazából a párom exét mennyivel jobban szerette, mert a kedvesem akkor volt életében a legboldogabb mikor ők együtt voltak és érettségizett stb

- nem vagyok éppen én se csúnya de a lánya sokkal szebb mert magas és vékony és olyan gyönyörű (csak rámondtam egy ruhára hogy szép :D egyébként a lánya 176cm 57kg de az a vékony vékony, én meg pilatesezek 2 éve - egyébként nem csúnya a lány egyáltalán de nem is az a miss world mint ahogyan én sem)

- azért annyiban mégiscsak jobb vagyok mint az ex, hogy ő folyton odafigyelt az alakjára és már kezdett komplexusa lenni mellette, én meg milyen jó hogy nem figyelek erre (egyébként kb gyógyult anorexiás vagyok, odáig már eljutottam hogy nem voltam szép 43 kilosan, de ezen egy fél estét sírtam így is)

Szóval ahol lehetett oltogatott, párom ha épp hallotta igyekezett tompítani, hogy nem is személyesen nekem szól, csak hát az anyja ilyen, nem gondolja meg mi hogy fog hangtani ha kimondja de biztosan nem úgy értette. Én meg elvoltam vele hogy oke persze kicsit böszme de olyan rendes volt előtte, tényleg biztos szeret a maga módján.

Amióta viszont külön költöztünk már érezhetően hisztisedik, de gondoltam persze nehéz neki, anyuéknak is nehéz volt az elején, hát majd rendbe jön.

Ami a kérdést konkrétan kiváltotta:

Hétvégén beszélgettünk, szóba került a főzés mint olyan. Én mondtam, hogy milyen jó lesz nekem, mert kapok a munkahelyen majd minden nap főtt ételt ingyen, így legalább nem kell napi 8.5 óra munka + 1 óra bejutás + 1 óra kondi után még főzőcskézni is, ami főleg nyáron azért elég húzós lenne. Anyóspajti kérdezte hogy akkor főzni se fogok? Mondtam de, néha biztosan, de így hogy nem szorulok rá nem naponta. Kérdezi és akkor a fia mit fog enni?

Hát mondom mit enne, tud főzni (nagyon is jól), van menza jellegű de jó és nem drága kajálda ezer ott ahol nyártól dolgozni fog, nem fog éhen halni. De én ha megkívánom pl a krumplifőzeléket és megfőzöm akkor annyi, nem fogok még egy lasagnet összedobni mert a kedvesem nem szereti a főzeléket. Após is ott volt, bólogatott hogy persze nem is elvárható, majd a fiával körbe kajálnak a környéken, aztán a kedvesem is látja majd hogy melyik hely milyen, meg legalább ők is töltenek kis időt kettesben. Anyós bólogatott, persze végülis a lényeg hogy ne gyors kaján éljünk.


2 napja hazajöttem anyuékhoz egy hétre, gondoltam, amíg van időm addig jövök, mert munka mellett ki tudja mikor lesz legközelebb. Páromnak van pár vizsgája, mondtam neki, menjen utána haza ő is a szüleihez, biztosan hiányzik nekik hogy négyen együtt legyenek mint régen. Erre párom amint hazament aznap este hív fel, hogy be se tette a lábát a házba, az anyja szinte kiabálva sírva zúdította rá hogy:

- milyen alja nő vagyok hogy nem főzök és mit fog enni a fia

- ha egyszer gyerekünk lesz az is éhen fog halni ahol van

- minek kellett annyira összeköltözni, ha úgyis heteket vagyok anyunál

- és ő különben is az elején megmondta hogy költözzünk csak össze egyből oda lesz a nagy háziasságom.

Én ott megmondtam a páromnak hogy most akkor innentől kezdve nem szeretnék hozzájuk menni többet, mert az ilyen egymás háta mögötti áskálódásnak nem vagyok híve. Szerinte nem kéne idegből ezt így kijelenteni, nyugodjak le aztán meglátom.

Hát én napok óta csak nyugszom de nem sikerült máshogy látni. Kezdem úgy érezni hogy igazából már a kis beszólogatások voltak a jelek hogy nem bír, és ez a szemembe jópofizás és hátam mögött szidás már csak a legalja. Idő közben a két szülő pár be lett mutatva egymásnak, akkor anyós részéről az egész család hallgatta hogy bárcsak olyan élete lenne mint anyumnak, hogy szép ház, támogató férj, szerető gyerekek stb, szóval elhiszem hogy emiatt sem szeret jobban, és adott esetben talán fáj neki azt látni hogy én hazajárok ahogy tudok, az ő fia meg lassan az ördöggel is összeköltözött volna annyira nem bírta az otthoni légkört, de most nekem tényleg úgy érzem hogy ennyi elég volt belőle. Ráadásul egyébként sok erkölcsi alapja sincs rá hogy pont tőlem várja a napi főzést úgy, hogy páromékra is valamelyik nagymama főzött mindig, mert anyós "elfoglalt volt" = napi pont ugyanannyit dolgozott mint én fogok, és nem volt kedve még főzőcskézni. Amióta meg nincsenek mamák, rendel, de akkor sem főz. Ami egyébként szerintem nem is baj, szerencsére ma már jobb helyeken nem ez mutatja egy nő értékét.


Párom ma ebédre jön, szeret itt lenni és gondolom próbál a lelkemre beszélni majd, ezért kérdezem hogy én vagyok e a hisztis. Természetesen az nem zavar majd ha a párom átjár, sőt, kérni is fogom rá ha magától nem jut eszébe, de nekem innentől kezdve egy forró fürdő is jobb program mint hogy átrongyoljak a város másik felébe ezt hallgatni.


Köszönöm ha elolvastad, jól esett kiírni magamból és tényleg érdekel, én vagyok e a hisztérika amiért itt elég volt az anyósozgatásból.



2018. máj. 26. 11:49
1 2 3 4
 21/33 anonim ***** válasza:
22%

14, te milyen alapon döntöd el, más hogyan étkezzen? Ha főtt ételt akar enni, akkor egyen! Semmi jogod megmondani, ki mit egyen!

Az IQ-d is 14 körül mozoghat, ha ezzel nem vagy tisztában.

2018. máj. 26. 18:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/33 anonim ***** válasza:
66%
13# most mit húzod fel magad? A 12. válaszoló gyanítom, hogy csak arra akart rávilágítani, hogy teljesen normális az is, ha egy nap csak egyszer esznek főtt ételt, tehát a kedves mama takarékra teheti magát.
2018. máj. 26. 19:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/33 anonim ***** válasza:
61%
21# állítsd már le magad komolyan
2018. máj. 26. 19:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/33 anonim ***** válasza:
8%
22. itt csak arról van szó, hogy jött egy megmondóember, aki a saját véleményét akarja ráerőltetni mindenkire. Ez meg csípi a szememet, ennyi.
2018. máj. 26. 19:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/33 anonim ***** válasza:
88%

Nem vagy hisztérika. :) aranyos volt. Az a rész, ahol leírod, h kapod az ívet: Drágám, te vagy a megfelelő nő a fiának! Mindhárom francia bekezdés magyarra fordítva azt jelenti, hogy verhetetlen vagy :) és ezt anyós is látja, :) és próbál beléd kötni :). (és semmi másba nem tudott)

Ez a kaja sztori: elvitted a kicsi fiát otthonról. Ez szokott gondot okozni. Most például ez egy nagy probléma, hogy a fia nem fog tudni frissen főzött házikosztot enni.

Ne aggódj. Nálunk ettől sokkal durvább a helyzet, de azt én is megkaptam fodrász után, hogy "nem lett jó a hajad". És még sorolhatnám. Ne húzd fel magad rajta nagyon. Állj a sarkadra, persze ne durván, ez a helyzet nem kíván durvaságot szerintem, csak határozottan, ha az alkalom vagy a szó kihozza megmondhatod anyósnak, hogy "nem fog a kisfia éhen halni, és elég sok dolgozó ember elvan menzai koszton, mert nincs idejük otthon főzni minden nap, nem kell félteni Ferikét". Ha ilyen szitu van, határozottan húzd meg a határokat. Ez ilyen. És ha szükség van rá, a párod is húzza meg a határokat, és beszéljen az anyjával. Mondjuk szerintem ez nem olyan horderejű dolog még, de később lehet, hogy lesz majd még más nézeteltérés is.

2018. máj. 26. 21:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/33 anonim ***** válasza:
85%

"Én ott megmondtam a páromnak hogy most akkor innentől kezdve nem szeretnék hozzájuk menni többet, mert az ilyen egymás háta mögötti áskálódásnak nem vagyok híve. Szerinte nem kéne idegből ezt így kijelenteni, nyugodjak le aztán meglátom."


Ez nem nyugtalanság, és nem "ideg" - normális reakció egy sunyi ember sunyiságról.

Így volt ez velünk is, így voltam én is, bár minden más fordítva volt én vagyok a férfi, aki rendszeresen és sokat főz, a pesti, csak a magasságom, meg a súlyom kezdte ki az anyja idegrendszerét, amikor kiszálltam a piálásból, leadtam vagy 10 kilót, és, hát 100 kiló alatt nem férfi... stb.

Az exem meg ugyanígy nem állt mellém, ezért ex.

2018. máj. 26. 22:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/33 anonim ***** válasza:
91%

Én megèrtem, hogy mivel szereted a pàrod nem ùgy làtod, mint egy kìvülàllò ès őt nem hibàztatod amiatt, hogy ràdzùdìtotta, amit anyòsod mondott a hàtad mögött.

Ez szàmomra nem igazàn szimpatikus, hogy az ő lelke megnyugodjon ès ne idegeskedjen rajta kèt napig=önzősèg. Ràadàsul mire ment mèg vele? Nem haragszol rà okè, de most viszont te eszed magad rajta, mint a mellèkelt "àbra" is mutatja. Ha szeret tèged akkor ebben az esetben ràd kellett volna tekintettel lennie, hogy nem bànt meg vele tèged, hogy aztàn ezen idegeskedj ès gy.k-n kelljen kiöntened a lelked. Az anyukàjàt kellett volna helyretennie szèpen, ahelyett hogy a sajàt kis lelkivilàgàval foglalkozna, hogy rögtķn felhìv, hogy ő aztàn ezen ne idegeskedjen. Főleg hogy tudja, màr ìgy se ròzsàs a helyzet köztetek anyòssal, ès ezt csillapìtani kellene valahogy nem ràtenni mèg egy lapàttal.

2018. máj. 26. 22:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/33 anonim ***** válasza:
72%

"az ő fia meg lassan az ördöggel is összeköltözött volna annyira nem bírta az otthoni légkört"


Ez mondjuk hülyeség, aki nem bírja az otthoni légkört, az költözzön el (akár barátokkal, lakótárssal), akkor is, ha nincs párkapcsolata. Nem a középkorban élünk, hogy egyedül tilos különköltözni. Ha valakinek szar a kapcsolata a szüleivel, mégis megvárja az elköltözéssel, hogy párja legyen, az előre bebiztosította, hogy a szülei a párját fogják utálni, amiért elvitte az ő kisfiukat.

2018. máj. 27. 00:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/33 anonim ***** válasza:
83%

Kedves Kérdező, az anyósod természete mindig is ilyen volt, egész életében. És ilyen is marad. Az első hónapokban / 1 évben a kedvesség annak szólt, hogy még idegen ember voltál a számára, akivel szemben még nem merte magát igazán megmutatni. Ennyi idő kellett, hogy a valódi énje felszínre kerüljön.


Igazad van, egymás életviteléről nem lenne szabad vitatkozni. Bele sem kellene mennie, mert semmi köze nincsen hozzá, ti ketten a pároddal hogyan éltek. Te sem dirigálsz neki nyilván, ő mennyit főzzön, és hogyan. Magánügy.


Ő egy olyan nő lehet, akinek az az alapelve, hogy a nő mindenben szolgálja ki a férjét. Pulsz olyan, akinek a felnőtt fia is mindig a pici fia marad, akinek ki kell nyalni a fenekét. Ezzek én sem értek egyet, de tudd, ő soha nem fog megváltozni (az anyós pajtás).


Viszont szerintem, ha a pároddal kitart a kapcsolat még hosszú évekig, anyós szép lassan olyan szinten el fog téged fogadni, hogy nyíltan már többet nem kirtizál. Ez akkor lesz, ha már látja, hogy "nem tud tőled megszabadulni". (Bocs a kifejezésért.)


Nem azt javaslom, hogy soha többet ne menj hozzájuk, hanem azt, hogy csak ritkán, és csak nagyon rövid időre, a pároddal. És ilyenkor, ha az életviteleket kerül szóba, zárd rövidre a témát, és ne is menj bele. Kezdj el másról beszélni, vagy kérdezz mást.


A dühöd teljesen jogos. Mintha az én kedves anyósomról írtál volna, dettó ilyen. Folyamatosan bele akart szólni az életünkbe. Mai napig utálom, de, nem mutatom ki. Viszont, olyan ritkán találkozom vele, amennyire lehet. (De nem soha, a párom miatt.) Mióta eltelt 6 év - 3 éve együtt élés, 1 éve házasság, és rájött, hogy nem fog tudni megszabadulni tőlem, azóta békén hagy. Viszont, amit az első 3 évben mutatott, azt elfelejteni nem tudom neki. De, most már csak tojok rá.


Óriási energianyelő, ha valakivel szemben folyton meg kell védened a saját életviteledet. Azt próbáld ilyenkor szem előtt tartani, hogy ilyenekbe nem is kell bele menned. 3. személynek semmi köze hozzá, mit csináltok a pároddal. Anyósnak se. Felnőttek, dolgozó, szabad emberek vagytok. Ugyanúgy, ahogyan nekem sincs ahhoz közöm, mennyit főzöl és hogyan, pont úgy nincsen a kedves anyósodnak sem. Ennyit azért a párod is mondhat az édesanyjának.

2018. máj. 27. 08:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/33 anonim ***** válasza:
65%

"És ilyenkor, ha az életviteleket kerül szóba, zárd rövidre a témát, és ne is menj bele. Kezdj el másról beszélni, vagy kérdezz mást."

29-es szerintem mindent leírt, az utolsó 3 bekezdés a lényeg.

Semmilyen szinten nem szabad hagyni, hogy az életetekbe ennyire belemásszanak. Semmi közük hozzá, nem tartanak el Benneteket, külön család vagytok a pároddal.

2018. máj. 27. 09:59
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!