Mért nem nics hozzám egy jó szava se?

Nekem az apám ilyen!kiskorom óta próbáltam megfelelni neki,de soha nem tudott megdicsérni,hiába voltam kitűnő tanuló,még az érettségim is mindenből 90% feletti lett tavaly,de arra is csak annyit mondott,h jól van. Sajnos vannak ilyenek! Még mindig rosszul esik,h sosincs egy kedves szava,mindenben csak a hibát látja,de már nem is akarok megfelelni neki,mert tudom,h ez lehetetlen:s:(

Nem ismertem a nagyszüleim,mert még nagyon kicsi voltam,mikor meghaltak,de lehet,h vele is így bántak a szülei,és neki ez a természetes...nem tudom.

Engem soha nem dicsért meg anyukám, és néha már nagyon jól esett volna, mert nagyon jó tanuló voltam, és ő is azt mondta, hogy elvárja tőlem mindezt. Ő nem volt irigy (szerintem ez hülyeség, hogy irigység lenne), mert ő is jól tanult és nagyon sokat is tanult az életében, így ő csak azt akarta, hogy én is így tegyek.

Igazából szigorú volt a tanulás terén, de tudom, hogy soha nem akart rosszat nekem. Viszont az igaz, hogy ez nem egy önbizalom-növelő módszer, és sokszor úgy éreztem én is, hogy csak egy ici-pici dicséretet szeretnék kapni. De szemtől szembe soha sem dicsért. Viszont volt, hogy hallottam, hogy mások előtt nagyon büszkén beszélt rólam. Csak fogalmam nem volt, hogy ezt nekem miért nem mondja el. De ő ilyen. Ma már rég felnőttem, de soha nem dicsért semmiért. Őt így kell elfogadnom.

"egy anyukával mindig jobb a viszony mint az apukával"

Mekkora tévhit...

Az ilyen az nem szülő, csak egy lelketlen, szeretni nem képes burok, akinek a véleményével nem érdemes foglalkozni. Nyomorult szadista az ilyen, nem tudok rá mást mondani. Illetve tudnék, de akkor kitiltalának innen. :-) Remélem, fog egyszer majd szeretni valaki téged.

Ja, és nagyon ügyes vagy, én gratulálok a tanulmányi eredményedhez! :)