Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Családfa » M sem szakmátokban dolgoztok...

M sem szakmátokban dolgoztok és ez kihat a családi életetekre?

Figyelt kérdés
Arra gondolok, hogy átmenetileg gondoltad, hogy mégis dolgozz valamit, közben meg azt látod, hogy ugyanúgy mint amikor kerestél és semmi nem volt, ugyanaz van most is, és kezded azt érezni, hogy beletörődsz, belefáradsz abba amit csinálsz, sokkal többre vagy képes. Bár lehet, hogy pár 100 km-re kellene próbálkozni vagy külföldön, de nem tudod, nem mered megtenni a lépést. Történeteket várok, ki hogy beszélte meg magával ezt, illetve szerintetek mi az ami már sok egy cég szemébe amit nem a szakmában töltöttél? :S
2011. szept. 5. 08:35
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
Írtó nagy feszültséget érzek a munkával kapcsolatban. Az aki a legfontosabb nekem nem ért meg. Én mennék ki külföldre de ő olyan jeleket küld felém amik megtántorítanak és emiatt nagyon mérges vagyok rá. Konkrétan nem mondja ki hogy nem akarja hogy kimenjek, de ez látszik rajta ráadásul teljesen érdektelen is, én elkezdek erről beszélni vele ő meg le se sz@rja a fejem. Azt hiszem el kell tőle szakadnom mert hátráltat mint mindenben pl: a tovább tanulásban.
2011. szept. 5. 08:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
Nekem pozitívan hat ki a környezetemre, h más a munkám. Mo-on szülésznő voltam. Idekint is kapálózhatnék jobban és lehetnék újra, de belefáradtam a kórház túlstresszes légkörébe. Most takarítok és ezt a nyugalmat semmiért sem adnám. Ráadásul nem kell, h felboruljon a napirendem a folyamatosan változó műszakok miatt és még fix hétvégém is van.
2011. szept. 5. 08:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:

Három szakmám van, de egyikben sem volt szerencsém dolgozni, lassan 20 éve.Mindig valami másfajta munka jött össze.Vagy szakmánál jobb, vagy rosszabb.Én egyiket sem szerettem igazán, mivel eleve pályatévesztett vagyok.Művészi képességeim vannak, ilyen irányban szerettem volna annak idején tovább tanulni, de akkoriban nem volt erre lehetőségem.

Ha nem dolgozok, alig van pénz, ha dolgozok, akkor sincs több.A siralmas munkahelyi morált már ne is említsem.Én ebbe az egészbe még akkor is belefáradok, ha csak rá gondolok!És nehogy kifelejtsem, voltam közmunkás is.Ott lettem másodjára pánikbeteg...

Hiába lennék többre képes, itt nagyon korlátozottak a lehetőségeim.Igen, szeretnék külföldre jutni, persze össze kell szednem a bátorságomat, de a tervemmel nem vagyok legalább egyedül, mert a lányom és párja is külföld felé vágyódnak, de még a sulit ki kell járniuk.Aztán meglátjuk majd, mi lesz.

2011. szept. 5. 08:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim válasza:
Nekem aztán nem hat ki semmire. Engem arra tanítottak, hogy a munka az munka, nem kényeskedni kell és válogatni. A szakmákat annak alapján választottam, hogy mi érdekel, a munkát meg annak alapján, hogy mennyit fizetnek. Ha a kettőt össze lehet vonni jó, ha nem, akkor nem.
2011. szept. 5. 09:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 A kérdező kommentje:
Persze, amit tanultál azt szeretni is kell, tehát ha amúgy nem szereted akkor nincs mit "siratni" szóval ez tény. De engem bosszant, hogy több év tanulás után gyári melóba vagyok ott meg amikor veszik fel az embereket jobb pozíciókba én meg csak forrok, hogy itt vagyok én is, miért nem engem rak be mikor én úgy gondolom megérdemelném. De erről már írtam egy korábbi kérdésembe. Nem a munka válogatásról van szó, csak tudod van aki mondok egy példát neked, ugye tanul, mondjuk huszonöt éves koráig is mint pl én. Biztos nem azért, hogy az időt húzza, mert akkor ráértem volna hat év alatt is megcsinálni a fősulit is, de négy év alatt lett meg, és nyolc hónap híjján a majd három év eltelte után szakmában nem is voltam, és tehetetlenül bosszant az egész. Mert még ha nem is szakmába valami fontosabb poziban lennék ahol most is vagyok. De azt csinálom amit a nyolc osztályt végzett melóstársam. És kezdek besokalni. De munkanélkülire menni meg nem merek ezért.... meg butaság is lenne tudom.
2011. szept. 5. 09:10
 6/11 anonim ***** válasza:
én sem a szakmámban dolgozom. pénzügyi-számviteli ügyintéző lennék. Akik az osztályból a szakmában helyezkedtek el, nem keresnek annyit mint én, és sokkal stresszesebb a meló. Nem hiányzik a könyveléssel kapcsolatos idegeskedés. A mostani munkahelyem jó. Gyerekvállalás előtt 2 évvel pedig nem is nagyon akarok ugrálni. Nyilván nem erre vágytam, de a fizetés, a társaság, a meló is jó. Nem kockáztatnék.
2011. szept. 5. 14:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 A kérdező kommentje:
hát lehet ez is egy érv, de valahogy nekem elvi kérdés is, hogy minimum a közelébe legyek a szakmámnak ha már belefektettem nem kis diákhitelt meg munkaidőt, tanulást, stb. Most mi értelme annak, ha dolgozok egy helyen, ahol semmi végzettséget nem igényel, mást nem ér, csak, hogy van melóm. ami tudom jó, mert voltam munkanélküli és az rosszabb. Csak amit említettem, hogy mikor jönnek az újjak és ők kétszer annyit kereső poziba kerülnek, na ez az idegesítő számomra................
2011. szept. 5. 23:17
 8/11 anonim ***** válasza:
Azoknak gondolom van protekciójuk, nem?
2011. szept. 6. 08:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 A kérdező kommentje:
Egyiknek volt, akivel együtt mentem oda, (a közvetlen felettesünk ami még okés is) de két hónapja meg egy külsős ugyanolyan poziba. Ami bosszantó még, hogy én ugyan most beszélnék főnökkel, hogy szeretném ha válthatnék, de négy helyett hárman vagyunk, és későbbre igérik a negyedik ember felvételét, nemhogy engem is még kivenne és még az én helyembe szerezzen is egyet. Szóval ez ilyen "felesleges hogy pattogjak" helyzet, mert úgyis tudom, hogy bár nekem fontos lenne beszélni vele, de egyrészt nem csak rajta múlik, mégis úgy érzem nem állok ki magamért. :S És ez xar érzés ám emberek.......
2011. szept. 6. 08:34
 10/11 jozsi2011 válasza:

Fiatal vagyok és van öt szakmám. Ha lehet annak mondani. Ebből háromban tudtam dolgozni és az utolsóban dolgozok jelenleg is. A környezetemre ez úgy hatott, hogy szétszórt család és messze lakó kevés ismerős. Persze a jelenlegi munkahelyen vannak új barátok, de nem tudják pótolni a régi szálakat.

A suli után hajtanom kellett, hogy az lehessek ami ma vagyok, és meg is oldottam. Előre kitervelten csak a cél felé hajtottam és sikerült. Ennek az volt az ára, hogy már a 3. nővel élek együtt (nem házasság), a család ritkán lát, barátok alig... és költözés az ország egyik végéből a másik végébe többször is.

2011. szept. 8. 11:28
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!