Nektek van olyan családtagotok akivel egyszerűen képtelenség normális, hétköznapi kapcsolatot teremteni és csak veszekedések alakulnak ki?

Van.

Nekem is hasonló a helyzet, de én már vagy fél éve nem is voltam nála. Persze most nő a fű, és jön majd a nagy spanolás hogy menjek füvet vágni meg stb:) Szóval nekem olyan hogy amikor dolgozni kell neki akkor rendes. Utána már nem. Ha nem segítesz neki akkor meg sír hogy neki senki nem segít. Mivel ő se segített még nekem soha így nem megyek:)

11:15-ös vagyok.

Egyébként muteromról is tudnék beszélni:)

Ő egész nap beszél egyfolytában.

Sokszor azt se tudom mit mond, mert gépezek és nem figyelek rá. Ő meg olyan hogy kb hetente vagy 2 hetente elkezd ordítani, de olyankor nagyon durván:)

Ha elmesélem neki mi történt velem, beleköt minden részletbe mert szerinte nem jól csináltam, miért oda mentem stb... ha elmondom mit érzek hülye vagyok, ha számon kérem miért ilyen akkor meg jön azzal hogy mindenki őt bántja, és mindig mindenért őt hibáztatom...d minden ismerősöm k* vagy szemét..ha csinálok otthon valamit az nem jó és szerinte direkt csinálom rosszul hogy többe ne keljen (pl rosszul fogom a seprűt) ha nem csinálom akkor saját magát szidja (k* anyád stb) mert haszontalan vagyok.

ja és szépen fogalmaztam....

Elég részletes?

Nekem mostohaanyámmal volt,kb 2 dudás nem fér meg egy csárdába szindróma volt:D Aztán elköltöztem mert édesapámmal is megromlott miattam viszonya,hisz szegény ki mellé álljon vitáknál.. Mióta elköltöztem jó a viszonyunk,tök normális rendes nő amúgy,csak együtt élni nem tudtunk:))

Amúgy nagymamámmal régen én is rengeteget veszekedtem,mert ő is ilyen volt hajtotta mindig az igazát,még ha ott hagytam a szobájában hadd mondja,hát tényleg mondta tovább.. De már megbántam,4 éve hogy meghalt és nagyon hiányzik,mert hiába a sok vita nekem ő volt a második anyukám:( Inkább élvezd ki míg veled van,hagyd rá a dolgokat,az idősek a második gyerekkorukat élik..Hidd el,nagyon fog hiányozni ha elmegy..