Lehetséges hogy a körülmények miatt vagyok ilyen "kegyetlen"?

Én azt gondolom, hogy igen, hiszen az ember besokall egy idő után. Olyan vagyok, mint te, kissé "lelkis", számomra fontos, hogy az emberek körülöttem jól érezzék magukat, és ezért mindent hajlandó vagyok megtenni.

Csak ugye telik-múlik az idő, az ember egyre többször tapasztalja azt, hogy vannak olyanok, akiktől sosem fogja visszakapni ezt, akik túl önzőek a viszonzáshoz, és ez nagyon kiábrándító, főleg ha a családról van szó.

18-19 éves koromra én is eljutottam odáig, hogy egyszerűen már nem érdekeltek tovább a család problémái, mindenki oldja meg a helyzetét úgy, ahogy akarja. DE!Ez nem azt jelenti, hogy mindenkiről le kell mondani, mert igenis léteznek olyan emberek (barátok, ismerősök, a párod), aki viszonozni fogja a jóságod, mert szeretne neked örömet okozni. Nem szabad megkeseredni, mert azzal csak a saját életed rontod el, ehelyett keresd azokat az embereket, akiktől te is visszakapod a törődést - hid el, sok ilyen van.

Én így tettem, és máig hálás vagyok a barátaimért.

Nem vagy kegyetlen,ne aggódj :) Egyszerűen sajnos előfordul hogy az embernek összejön minden. Anyukád pedig nem gondolta komolyan.

19L

Ebben a cipőben járok én is.

Megértem a helyzetet maximálisan.

Azt nem tudom,hogy akkor mi van,ha nincsenek barátok és társ.Család meg nem is volt.

Én most itt tartok.