Nekem már sohasem lesz barátom? Férjhez fogok én menni valaha?

uramisten!

ez már a XXI. sz.! már rég nem arról van szó ha 20 évesen még nem vagy férjnél akkor már vénlánynak számítasz. van még időd, ne aggódj!

Szerintem még bőven van időd!Járj el szórakozni,legyél nyitott mindenre és mindenkire!Beszélgess fiúkkal,legyenek pasi barátaid is,akiktől többet megtudhatsz a pasikról:)

És aztán úúgyis megismersz valakit..:D

Járj strandra,ide-oda..fesztiválokra,koncertekre..stb.:D

Sok összetevős kérdés.

Először is a kapcsolatot akarni kell.

Nem várni rá, hanem minimum nyitottnak lenni, hogy rád találjon. De az se baj, ha kezdeményezel, olyan helyekre jársz, ahol lehet ismerkedni. Vagy ha kezdeményezel. Nem a középkorban élsz, és ennek megvannak a pozitív oldalai is. (Negatívok is, persze.) :)

Akár regelhetsz társkereső oldalra is, csak győzd majd elhajtani a sok egyéjszakást kereső "lovagot"!

Egyszer, nagyon régen mondtak nekem valamit, amiről akkor úgy hittem, értem, de csak nem rég jöttem rá, hogy akkor még nem értettem. (És persze lehet, hogy újabb 20 év múlva arra jövök rá, hogy ma sem értem.) :D

Én is oké, te is oké.

Ennyi. Tök egyszerűen hangzik. Az is. Ha azt hiszem, hogy velem baj van, nem jó az önértékelésem, nem tudok boldog lenni. Ha azt gondolom, a világgal van baj körülöttem, akkor sem.

Ha egyik sem oké, akkor a helyzet elkeserítő.

Ha a világ oké, de én nem, akkor egy nyomorult vagyok, aki csak arra jó, hogy belé rúgjanak.

Ha én oké vagyok, de a világ nem, akkor lenézem a többieket, és meg akarom váltani a világot, de ők ebből nem kérnek legtöbbször.

Akkor lehetek boldog, ha úgy látom a világot, hogy megvannak a maga bajai, de a szépségei is. És képes vagyok így nézni magamra is. Nem elrontott eszményképként, hanem valódi emberként, akinek vannak jó és rossz tulajdonságai, mint mindenkinek. Tehát lehetek én jó, így ahogy vagyok. Kövéren, foghíjasan, kócosan vagy bárhogy. Ez nem azt jelenti, hogy el kell hanyagolnom magam. Ha már elfogadtam, hogy valódi ember vagyok, akkor a reális keretek között változtathatok. Előbb el kell engednem ehhez az ideális eszményeket. AZOK nem emberek, hanem álomképek. Sem magamban, sem a másik emberben nem fogom megtalálni őket a maguk teljességében. (Ha mégis úgy tűnik, hogy igen, akkor szerelmes vagyok, és rózsaszín köd van a szemem előtt, ami idővel elmúlik majd, és rájövök, hogy legalábbis kacska a lába. Vagy reggel szájszaga van. Esetleg büdöset fingik, mint mindenki.) :D

Szóval élj a valódi világban, a többi jön majd magától!

19 évesen igazán korai még....

ahhoz azért pénz is kell... egy mai fiatal huszon-x évesen fejezi be a főiskolát/egyetemet, kibulizza, "kiéli" magát, és ez így is van jól, talán az emberek nem vágnak bele éretlen fejjel a házasságba...

arra figyelj, hogy ha megismerkedsz egy fiúval ne a férj-és apajelöltet lásd benne első nap mert az elég ijesztő... évek kellenek mire megismeri az ember a másikat, lehet hogy több barátod is lesz, lehet, csak a második, ötödik, vagy tizedik lesz az, aki alkalmas, hogy leéld vele az életedet és gyereketek szülessen.

amíg szabad vagy és fiatal, élheted az életed ahogy akarod, tanulhatsz, hogy megalapozd a jövőt (nyelveket pl az fontos), satöbbi...