Szerintetek jogos a szomorúságom? Megemlítsem ezt édesapámnak?
A szüleim elváltak, mikor 6 éves voltam, most 19 leszek néhány nap múlva. Rengeteget sírtam az elején, nagyon hiányzott az apukám, mára már kicsit “elmaradt” a kapcsolatunk, keressünk egymást, de ritkán találkozunk, főleg mióta a nagymamám, aki egyébként a lelki támaszom volt, elhunyt, széthullott a család.
Édesapámnak van egy élettársa már egy jó ideje, ott született egy húgom, most 10 éves. Ezzel a nővel sosem voltam jóban, sajnálja tőlem a pénzt, emiatt nem is merek kérni aputól, hiába élünk szűkösen anyukámmal. Ezt félretéve mindig bunkó volt velem, bántott szavakkal, a nyáron például szó szerint addig piszkált és szidott, míg el nem mentem tőlük, pedig maradtam volna még, apa nem szólt semmit. Úgy hívtam fel másnap, hogy rosszul esett, hogy nevezzük mondjuk Klárinak, beleszól olyan dolgokba, amihez semmi köze, max apukámnak. Azt mondta ne törődjek vele, bolond. Napokig sírtam...
Történt a héten, hogy elmentem hozzájuk mikor Klári nem volt otthon, vittem a húgomnak fügét, mert nagyon szereti, apa pedig elment Klárival autószerelőhöz, ketten maradtunk a húgommal. Egyszercsak elkezdte mesélni, hogy ma elsőáldozni fog, ennyiben is maradt. Tegnap mentünk a tatámmal családi szülinapra, kérdezte tőlem, hogy holnap mi lesz (azaz ma), én mondtam neki, hogy nekem nem szólt senki, szintén ennyiben maradt. Ma tanulás közben kicsit pihenésképpen ránéztem a Facebookomra, ahol képek százai ugrottak fel a húgom elsőáldozásáról, meg az ünnepi ebédről, meg volt rajtuk jelölve apukám is és a tatám is. Nekem senki nem szólt, apa sem... nagyon rosszul esett. Egésznap sírtam, mert úgy érzem engem nem tartottak arra valónak, hogy ott legyen velük. Mindig dicsérik a húgomat, mert ő úristen, 4. osztályos és kitűnő és szent ég, de azt valahogy sosem hallottam, hogy azzal büszkélkedne bárki is, hogy én jó eredményekkel leérettségiztem, szinte hibátlan nyelvvizsgát tettem, felvettek egyetemre. Ez nem is annyira érdekel, inkább az, hogy édesapám párja ilyen velem. Vitába sosem akartam szállni vele, mert tudom, hogy csak apa szívná meg. Úgy érzem mintha nem is szeretne, mintha nem lennék fontos neki, hogy nem véd meg, nem áll ki mellettem mikor ez a nő szekál. Mindig is arra vágytam, hogy megvédjen vele szemben, vágytam arra, hogy a hercegnője legyek. Ettől a mai dologtól is csak borzalmasan érzem magam, hogy nem állt ki mellettem, hogy igenis én is ott lehessek ma a húgommal, mert szeretjük egymást nagyon, apukámat is imádom. Szentül hiszem, hogy Klári hangolja ellenem, vagy beszélni tele a fejét és azt is tudom, hogy Klári nem akarta, hogy ma velük legyek, egyébként a húgom keresztelőjére sem voltam meghívva. Megosszam ezeket a gondolatokat vele? Hogy reagálnátok, ha a gyereketek arra kérne titeket, hogy nem szeretne találkozni a párotokkal? Félek mi lesz belőle...
válasza:En valamit nem ertek a tortenetedben. 6 evesen ezek szerint anyukadnal maradtal (vagy a nagymamadnal?) es ezt irod:"mára már kicsit “elmaradt” a kapcsolatunk,"ritkan talalkoztok es ritkan keresitek egymast.
19 eves vagy es a hugod 10, de te azt allitod nagyon joban vagy a hugoddal es nagyon szeretitek egymast.
En ezt nem ertem. 9 eves voltal amikor szuletett es azt irod apukadnak mar egy jo ideje van egy noje. Haaat mar 10 eve! Az elegge hosszu ido hosszabb, mint a jo ideje. Nem kotozkodni akarok, csak nekem az egesz a leirasod alapjan igy jon le:
Apud otthagyott anyudra vagy nagyidra 6 evesen (ha ez utobbi, akkor mi lett anyukaddal?), es bar neked hianyzott vegl is ritkan es egyre ritkabban talalkoztatok. 9 evesen nem hiszem, hogy apad elettarsa nem birt ki veled havi nehany napot foleg, hogy az o idejet lekothette a kisbabaja (a te feltesod).
Aztan gondolom kamaszodni kezdtel es kertel pent apukadtol, es o adott is, mert furdalta a lelkiismeret, hogy te elvalt szulok gyereke lettel es kompenzalni akart. Aztan a nevezzuk Klari rajott, hogy azert alljon mar meg a menet folyik ki a penz a nem is naluk levo kamasz lany ilyen oylan extra igenyeire es beszolt apadnak (nem tudhatom jogosan-e, de nalunk a ferjem gyereke siman ker 80-90 ezreket, amik azert nem csipp-csupp osszegek ami kereseteinkhez kepest).
Nagymamad a nagy lelkitamaszod idokozben elhunyt es anyukaddal nem tudni mi lett, de most hirtelen apukad lett a mindened es mennel hozza, vele lennel stb. Es bant, hogy ott az elettarsa nem nezi jo szemmel a feltunesedet. Es bant, hogy a hugod elsoaldozasara nem hivtak meg. Elotte minden szulinapjara stb hivatalos voltal? Mert ha igen akkor tenyleg nem szep dolog, de ha nem, akkor m a valos bajod?
Apukad nem all ki melletted? Valasszon teged egy korabeli no helyett? Valoszinu rengetegszer megvedett es kiallt melletted, csak akkor te nem voltal ott. Viszont 19 evesen mar keress magadnak korodbeli lelkitarsat (nagymamad helyett ne apukadat akard csak rosszatteszel a parkapcsolatanak). Es kicsit gonolj bele Klari helyzetebe. Ha te lennel o, akkor szeretned magadat? Sokat segitettel neki, amikor odajartal, megkerdezted tole hogy van? Csak van oka arra, hogy nem lettel a szive csucske.
Szoval lepj tul ezen, ha akarod apukadat bantani es szomoritani, akkor termeszetesen beszelj vele hisztizz, hogy de te ott akartal lenni az elsoalozason csak lsta voltal rakerdezni mehetnel-e, mt vigyel stb. es rolad a Klari es o miert nem tesz ki 100kepet az fb-re es miert nem hirdetik milyen okos vagy.
11, nem is tudom mit mondjak... :D Anyukámmal maradtam, nem tudom honnan veszed, hogy a nagymamámmal, attól nem lehet a lelki támaszom? Apukámtól SOHA nem kértem pénzt, mert SOHA nem mertem, úgy, ahogy SOHA senkitől és képzeld, nem voltak soha “kamasz igényeim”, nem járok most sem és máskor sem bulizni, nem iszok, cigizek, nincsenek káros szenvedélyeim, amikor tehettem dolgoztam nyáron is, voltam a Hungaroringen kétszer a SAJÁT pénzemből, sem anyuci-apuci nem finanszírozta a dolgot. Idén például azért nem mentem, mert nem tudtam dolgozni a nyáron (itt jegyzem meg, hogy nem azért, mert lusta voltam, hanem mert volt egy műtétem). Azt is hozzátenném, hogy bármilyen szűkösen élünk anyukámmal, akkor sem kértem, ha példával akarok élni, akkor a héten lekorlátozták a telefonunkat egy elmaradt számla miatt anyukámmal, ő vidéken volt 3 napot, ott dolgozott éppen, oda volt kirendelve, én a városban voltam az egyetemen, nem tudtam hazamenni és inkább elintéztem magam a dolgot, nem kértem. Inkább kifizettem a gyűjtött ballagási pénzemből. És igen, Klárinak szeretnie, de legalább meg kellene tanulnia elviselni, hiszen attól, hogy van egy párja, akinek gyereke van, a másik gyerek is a gyereke, ezt el kellene tudni fogadni! Édesanyámnak is van párja, az előző meghalt, de a mostani és a régebbi is ugyanúgy szeret/szeretett, mintha a lánya lennék, nagyon sok mindent például anyukám párjával beszélek meg, annyira jóban vagyunk és sokszor hangsúlyozza, hogy én vagyok a lánya, mert mindig szeretett volna egyet, neki is van 2 fia, akikhez ráadásul semmi közöm, mégsem éreztem azt soha, hogy én “alattuk” lennék... :)
És azt sem értem itt a nagy monológodban továbbra sem, hogy miért ne hiányozhatna a nagymamám, és attól, hogy ő hiányzik, miért ne lehetne nekem is párom, mert egyébként van, de őt nem fogja senki pótolni, amíg élek.
És nem, nem hirtelen lett apukám a mindenem, hiszen írtam is, mindig sírtam, mikor kicsi voltam és attól függetlenül, hogy kevesebbet beszélünk, hiányzik ő is és mindig is hiányzott, ilyen sem volt sosem, hogy én most hirtelen nagyon apás lettem volna. Sőt, mindig a hercegnője akartam lenni, ahogy azt le is írtam.
Klárinak nem kell kitennie rólam százezer képet, nem is mondtam, hogy ő dicsérjen, vágyik a fene rá, a családom apukám felőli ágára vágyom, hogy kicsit jobban figyeljenek rám.
Nem voltam lusta rákérdezni, csak az elsőáldozásról tudtam, az ebédről nem! Ráadásul a húgom azt mondta csak “anya és apa” megy... :) így azért elég nehéz kiszpni a kisujjamból, hogy akkor végül mi lesz.
Segíteni nem nagyon tudtam mit, soha nem náluk találkoztunk, hanem a nagyszüleimnél vidéken, ahol én is lakok, de beszéltetni beszéltettem rengeteget kiskoromban, mert ilyen voltam.
A leírásod alapján te is egy ilyen Klári személy lehetsz, a szövegértésed pedig 0, leírt dolgokra kérdezel rá. Remélem te nem így viselkedsz a párod gyerekével, mert biztosíthatlak, hogy nem fog jóra vezetni. Üdvözlet!
válasza:Szerintem mindenképppen említsd meg. Bár, leírásból úgy tűnik, hogy párja irányítja és inkább lesz papucs, gyereke iránti érzelmeit háttérbe szorítva. Biztos, hogy szeret egyébként, lehet úgy van vele hogy "á, jobb a békesség", nem tudom. Szeretni szeret, az biztos.
Lehet, a szituációt, a helyzetet nem tudja kezelni, bármilyen rég is áll fenn e helyzet.
válasza: válasza:Mintha csak az én gyerekkoromból írtad volna le a történeteket. Az én szüleim is elváltak, apámnak lett egy nője, nevezzük Marinak (így is hívták :D), eleinte még so-so normális volt, aztán ott is megszületett a gyerek. Onnantól kezdve velem is elkezdett szemétkedni a nő, beszólogatott, csípkelődött, gúnyos megjegyzéseket tett stb. Apám a megítélt gyerektartáson kívül semmit nem adott, de persze ez is rettentően szúrta a szemét.
Mindig én mentem hozzájuk, mert ugye apám nem találkozhatott velem kettesben vagy jöhetett át, de nem éreztem jól magam, rengetegszer mentel el tőlük sírva.
15 évesen szedtem össze magam és határoztam el, hogy elég volt a sorozatos megaláztatásból, többet nem megyek, majd apám keres, ha akar. Azóta nem keresett...
És tudod, mit mondok? Hogy igaza van abban a többi válaszolónak, hogy apád is hibás. Az enyém is az volt, mert szó nélkül tűrte, hogy a gyerekével szemétkednek, meg beszólogatnak neki, mert annyi gerinc nem volt benne, hogy kiálljon értem. Nem véletlenül vált el tőle anyám. Anyukám mondta, hogy mindig is ilyen volt és ezért teljesen kiábrándult belőle. Szóval ha normális apád lenne, nem hagyná, hogy így bánjanak veled. Persze, a nő is megér egy misét, és pl. én mindig arra gondolok, hogy hogyan lehet olyan embernek gyereket szülni, aki már egyszer bebizonyította, hogy szarapa. Mert az ilyen nem jó szülő és ha köztük is megromlana egyszer a kapcsolat, akkor az ő gyereke is ugyanilyen sorsra jutna.
Már 28 éves vagyok, azóta nem beszélek apámmal, de ő személy szerint nem is hiányzik. Az hiányzik, hogy legyen egy normális apám, akire fel tudok nézni és támogat mindenben, de nekem nem ilyen jutott, hanem egy konfliktuskerülő, megalkuvó féreg, aki beáldozza a saját gyerekét az új p.nciért.
Egyébként rengeteg sztorim van róla, ami megérne pár Balázs showt. Pl. a munkahelyén azt mondta, hogy csak egy gyereke van (a féltestvérem ugye), aztán a munkatársai gyerekeivel egy osztályba jártam, úgyhogy hamar rájöttek, hogy kettő van neki. Mikor megkérdezték, hogy miért mondta, hogy csak egy van, azt mondta, hogy mert én cigizek meg megbuktam kémiából (sosem cigiztem és mindig 4-5-ös tanuló voltam, egyetemet végeztem stb. és akkor voltam 12 éves, hatodik osztályos, nem is volt kémiám)!
Tudnék mesélni, de egy szó, mint száz, nekem az tett a legjobbat, hogy nem kerestem többet. Le tudtam magamban zárni, és továbblépni. Neked is ezt tudom javasolni, hogy ne hízelegj senki szeretetéért, ne alázkodj meg!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!