Mi a véleményetek arról ha egy szülő anyagilag nagyon jól áll mégsem kérdezi meg a gyerekeitől hogy miben segíthetne?

#13 vagyok, kicsit kiegészíteném:

Én egyértelműen felnőtt gyerekre gondoltam, mert kiskorú gyereket a szülő nem "segíti", hanem eltartja általában.

Amúgy én is ebben élek, most küszködünk a párommal, hogy legyen hol laknunk. Szüleim nem segítenek, pedig elég sok pénzük van. Nekem eszem ágában sincs elvárni tőlük, vagy egyáltalán neheztelni amiért nem engem pumpálnak pénzzel, felnőtt ember vagyok, és nekik is megvan a maguk élete. Viszont minden passzív-agresszív felhang nélkül mondom, most már tudom, hogy hányadán állunk, és legalább tisztáztuk, hogy mennyire kell segítenünk egymást. Ha ők se várják el tőlem, akkor tulajdonképpen korrekt.

Szerintem a segítségnyújtás mindkét fél részéről akkor szokott működni, ha egyébként is családként gondolnak magukra és jó a kapcsolat.

Ahol a felnőtt gyerek 18 évesen rávágja a szülőkre az ajtót, ellenségeskedő és féltény partnert választ és onnantól kezdve hírzárlat feléjük, távolságtartás, évi 2 kötelező látogatás, unokáknak csak az anyai nagyszülők léteznek, akkor a szülő nem fog erőszakoskodni, hogy ugyan már, hadd adjak pár milliócskát, vagy hadd pucoljam meg az ablakot!

Normális légkörű családban tudnak egymásról, egymás gondjairól és a szülő kérés nélkül ad, ha MEGTEHETI!...sokszor még akkor is, ha nem teheti meg, mert inkább a saját szájától vonja meg a falatot, de erőn felül ad a gyerekének. Én mindkét esetre tudok nagyon közeli példákat.

"Ahol a felnőtt gyerek 18 évesen rávágja a szülőkre az ajtót, ellenségeskedő és féltény partnert választ és onnantól kezdve hírzárlat feléjük, távolságtartás, évi 2 kötelező látogatás, unokáknak csak az anyai nagyszülők léteznek, akkor a szülő nem fog erőszakoskodni, hogy ugyan már, hadd adjak pár milliócskát, vagy hadd pucoljam meg az ablakot!"

Ha már ideig eljutnak, ott mindenkinek magába kell néznie és nem az "ellenségeskedő és féltékeny" másikra kenni az egészet. Ezért nem oldódik meg sok kapcsolat. Mert mindig az új a hibás, aki természetesen nem saját nevelés.

#16

Szerintem nem erről szólt a kérdés és a ráadott válaszom sem, hanem egy kialakult helyzetről, amiben a szülő vagy ad, vagy nem ad, de semmire nem kötelezhető, még erkölcsileg sem.

És mielőtt valakinek az jutna eszébe, hogy anyós vagyok, hát nem! És már nem is leszek, tehát nem "hazabeszélek", csak nyitott szemmel látom magam körül a világot.

#17 értem. De nem adok a saját gyerekemnek, mert nem szimpi a választottja csak egy kifogás.

Ne adjon, mert nem bízik a gyerekében, hogy idős korában segítené. Vagy ne adjon mert nem akar adni. Ő dolga.

De ne kifogásokat keressen a szülő.

#18

"De nem adok a saját gyerekemnek, mert nem szimpi a választottja csak egy kifogás."

Nem kifogás!

Megint szarva közt ragadod meg a tőgyét és elsiklasz a lényeg felett. A "nem szimpi" az egy szubjektív dolog, attól még, hogy nekem valaki nem szimpi, még lehet nagyon rendes ember. Ellenben, ha a "nem szimpi" módszeresen előidéz egy olyan állapotot, hogy a gyerekemmel eltávolodunk egymástól, akkor nyilván nem leszek adakozó kedvemben.

Azt a részét meg mélységesen elítélem, hogy bárki is azért hív világra gyereket, hogy idős korában legyen segítsége.

Egy gyerek nem nem egy perselymalac, amibe azért rakunk, hogy majd legyen aki kimossa a fenekünket.

Az igazi szülő nem biztosításnak tekinti a gyerekét, mert a mai világban ahol mindenkinek családja van és mindenki dolgozik, nem is oldható meg a szülő pesztrálása.

Ellenben ha a szülőnek van pénze és nem adja oda a sokszor érdemtelen gyerekének, akkor abból meg tudja oldani a saját öregségét.

"Azt a részét meg mélységesen elítélem, hogy bárki is azért hív világra gyereket, hogy idős korában legyen segítsége."

Nem azért hívtam én sem. De ha öreg koromra gondoskodik rólam (nem kell a fenekemet törölnie, de ne is hagyjon magamra a kakiban), akkor valamit jól csináltam. Az 5 ingatlan nem fogja megkérdezni, hogy hogy vagyok.

Vannak gonosz, undok menyek, de ugyanennyi vagy még több gonosz anyós.

Nekem is van idős kolléganőm, aki jajjgat, hogy a fia nem beszél vele a menye miatt, miközben kezdetektől úgy beszélt a menyéről, mintha a seg*éből rángatta volna ki. Csak mert a saját elképzelésük szerint tervezték a jövőjüket és nem az anyosuk által jónak vélt úton haladtak. "Pedig csak jót akartam..." . Kérdés, hogy kinek. 😊