Miért vetkőznek ki magukból a női családtagok, mikor baba érkezik a családba?

"Anyukám teljesen magán kívül van az első pillanattól kezdve, mintha bedilizett volna. Anyósom az első pár hónapban volt furcsa."

Azért lásd be ez egy elég tág fogalom. A tesódnál le tudtad írni mi a pontos probléma, és azt értem is. Lehet, hogy fel ébredtek most benne is az anyai ösztönök, ezért akár anyáskodni feletted. Remélhetőleg el fog múlni, ha nem, akkor pedig finoman állítsd le, hogy te vársz gyereket és nem ő.

Anyósodra, anyukádra nem tudok reagálni, mert nem tudom mi a probléma.

Anyukáknál anyósnál inkább az a baj ilyenkor, hogy előjönnek az emlékek, lehet újra babázni, viszont a kellemetlen része nélkül, vagyis nincsen éjszakázás, fájó mell, állandó fáradtság. Meg ugye ők már fel neveltek 1-2 gyereket, akkor mindent jobban akarnak tudni, nem hagyják az anyát anyává válni, csak tanács tanács hátán.

Nem mindenki ilyen, de aki hajlamos túltolni a szerepét, ott okozhat ez problémát.

Igazából a sarkadra kell állni és kicsit visszafogni őket, ha soknak érzed.

Mert a legtöbb nő gyerek nélkül el sem képes képzelni az életét. Az van beleverve társadalmilag és belekódolva a Természettől, hogy szaporodnia kell és pont. Amikor egy ilyen nőnek kifut a mosóprogram, felnőnek a gyerekei, akkor ütresnek és céltalannak érzi az életét.

Nem jár kiállításra, nem képzi magát, nem olvas - könyveket, klasszikusat! -, nem jár sehova, csak bújik bele a családjába és lesi az unokát.

Tapasztalatom szerint - és nem vagyok mai csirke - minél butább egy nő, annál inkább csak egy vezérli: a szülés és a családosdi: sütés-főzés stb. Nem lenne ez problélma, ha legalább JÓL csinálná és valóban jó családokat tudna létrehozni.

De a legtöbb nő a csecsemőt a tulajdontárgyának tekinti, nem pedig Istentől kapott ajándéknak, amit csak kölcsönbe kapott. És itt kezdődnek a bajok.

60% +1

Konkrétan anyósommal nem is lehet másról értekezni.

Csak főzés, az unokái. Más nem érdekli.

Teljesen ki van készülve, hogy nekünk még nincsen gyerekünk, csak sógornőéknek, három.

Nem lehet elvinni sehová, mert nem köti le semmi.

Nem érti, hogy mi a jó az erdei sétában, a sima sétában például.

Ha valamelyik nőt nem érdekli a főzés, az a szemében nem ember.

Hihetetlen. :/

Nálunk az anyám ment át teljesen hülyébe, amikor terhes lettem. Hozzá tartozik, hogy egyáltalán nem volt jó anya-lánya kapcsolatunk, soha nem érdekelték őt örömeim, bánataim, terveim, satöbbik. A szülői házból már nem tudta, hogyan utáljon ki huszonéves koromban.

Férjhez mentem a levelezőn elvégzett főiskola után, akkor meg már le se szart. Ha én nem hívtam volna fel telefonon 3 hetenként, ő nem hívott volna (kipróbáltam direkt). A telefonbeszélgetések is csak formálisak voltak. Aztán egy év házasság után terhes lettem. Akkor meg teljesen olyan lett, mint aki nem normális. MINDEN NAP felhívott délelőtt (itthonról dolgoztam, saját vállalkozásban). Minden egyes nap, mintha olyan marha nagy dolgok történnének egy terhesség során egy nap alatt. Meg hogy ő mennyit fog majd babázni, meg ez, meg az. Komolyan, én embert ennyire kifordulni magából még nem láttam.

Szerencsére 150 kilométerre lakunk, szóval nem tudom, hogy gondolta a sok babázást, de a lényeg, hogy nálunk nem tudott bezavarni az életünkbe.