Hogy lehet elkerülni a konfliktust?

Több, mint egy hónapja sehova nem megyek, csak itthon ülök a szüleimmel. A járvány miatt, mert amúgy majdnem minden nap az egyetemen ülnék, csak az bezárt. Meg amúgy lennék itthon de nem ennyit. Persze máskor programjaim is voltak, elmenni a párommal valahova, most ezt nem tudom.

A probléma az, hogy már alig bírom a szüleimet elviselni. Egyébként az is kezd már zavarni, hogy folyton segítenem kell valamit, megcsinálom de mikor egy nap 8x hívnak valamiért, akkor már kicsit unom. Néha szívesen segítek de néha meg muszájból. A probléma nem is ez önmagában véve. Egy ideig sok veszekedés volt (köztük), most már nem annyira de néha már akkor is beparázok hogy ha valami olyan téma jön fel amiből esetleg lehet egy vita, még mikor nincs is kiabálás, már akkor előre "nyugtatgatom" őket, pedig még okom sincs rá ők meg nem értik mi bajom mikor senki se veszekszik. Ez abból ered, hogy már tapasztaltam sokszor a veszekedéseket, karantén miatt gyakrabban és belém ivódott. Még ez se lenne talán gond. Ami miatt a kérdést leginkább kiírtam, az az, hogy néha már az is idegesít, ha megszólalnak. Akkor is ha semmi komoly dolog nem történik. Minden nap mikor felkelek, arra gondolok, hogy "már megint egy ugyanolyan nap", "már megint csak velük tudok találkozni". A páromat nem láttam hetek óta, barátnőm nincs, mert aki volt, arról még járvány előtt kiderült, hogy nem ér neki annyit a barátságunk, mint hittem. Az, hogy e-mailben vagy chaten másokkal is beszélek, az nem ugyanaz.

Hogyan legyek nyugodtan a szüleimmel? Inkább meg se szólaljak, csak ha ők szolnak hozzám? Vagy akkor se szólaljak meg, vagy hogy? Már bűntudatom van az egész miatt, hogy nem akarok senkihez szólni meg nincs kedvem nekik segíteni meg a semmiért is ideges vagyok. Néha már ott tartok, hogy ezeket ki is mondom, csak anyámnak, apámnak nem. Olyanokat mondok neki, hogy mindenhez megjegyzése van, hogy hallgasson már el meg ilyeneket. Nem minden nap hanem mikor valami olyan téma van amit szerintem nem kell megtárgyalni.

Szóval mit csináljak? Meg se szólaljak? Lefoglalom magam, nem vagyok velük egész nap egy szobába, mégis ez van!