Miért “normális” nem szeretni a gyerekeket?

Tegnap feltett itt valaki egy kérdést, hogy a nővére utálja a gyerekeket mindig is utálta és a kérdező 14 hónapos gyermekére is fintorog, láthatóan minden baja van ha feljön a téma a kis unokahugáról vagy ha a közelében van a gyermek.

Nem provokáló a kérdésem, csak előzményként írtam le a fentieket.

Tényleg érdekel, hogy ez mióta egy normális hozzáállás a gyermekekhez?

Mitől alakul ki ez embereknél?

Konkrétan a kérdés alatt aki nem azt írta, hogy fogadja el a kérdező, hogy a nővére nem bírja a gyerekeket vagy esetleg le merte írni hogy a gyerekekkel semmi baj nincs annak törlődött a válasza annyira lepontozták. Szinte csak olyan kommentek vannak akik szerint ez teljesen normális,sőt ők is utálják a gyerekeket és majdhogynem büszkék is rá.

Az eredeti kérdés a “testvér kapcsolatok” kategóriában található.