A férjemet előléptették, mialatt itthon voltam gyed-en. Szeretné ha itthon maradnék, míg befejezem az egyetemet, hogy továbbra is ellássam a háztartást és a gyerekeket. Ti belemennétek?

Nem is tudom. Nehéz kérdés. Én személy szerint lehet, hogy

nem maradnék otthon, de ez azért van, mert számomra fontos a bizonyos fokú függetlenség megtartása. Ráadásul nekem eléggé fontos a karrier. Viszont aki ilyen beállítottságú, nem hiszem, hogy előbb szül, aztán megy egyetemre. Ha téged nem zavar, nem sérti egy kicsit a büszkeségedet, nyugodtan maradj otthon. Így talán még jobban is tudsz koncentrálni a tanulásra. Ha meg egy diploma lesz a kezedben, úgysem hiszem, hogy a régi állásodban akarsz maradni. Különben miért is mennél rá a diplomára? :)

Tulajdonképpen akkor még másfél évet lennél otthon. A gyereked két éves. Akkor fél évvel lennél többet otthon, mint a nagy többség? Mi van ebben érdekes?

Ráadásul, ha egyetemre jársz, akkor azt se lehet mondani, hogy rém unalmas életed lehet otthon. Akkor is, ha csak levelező, tanulni kell, csoporttársakkal kapcsolatot tartani, segíteni egymáshoz, akkor nem mindennap, hanem heti-kétheti rendszerességgel bejárni.

Persze, meg lehet gyerek és munka mellett is oldani, de ha maga a férjed mondja, hogy maradj addig otthon, míg nem végzel, azzal mi a baj?

Nem olyan könnyű egy seggel több lovat megülni, szerintem a férjednek igaza van, hogy egy 5 és 2 éves gyerek, munka és egyetem hiába megoldható nem biztos, hogy a legjobb ötlet, ha nem vagy rákényszerítve.

Én az otthonmaradást választanám, egyetemmel. Akkor gyes alatt még tanulhatnék és a kicsinek sem kéne bölcsibe mennie. A nagyokkal meg tudnál foglalkozni, leckeírás, ilyesmi. Munka mellett, egyetem, plusz kicsi gondozása, bölcsis betegségek, háztartás, elég sok.

Szerintem kedves a férjedtől, hogy segíteni akar neked, szerintem fogadd el. Én férjem is ilyen, hogy támogat a munkámban