Ez csak szerintem túlzás?

Apám anyja külföldön él az élettársával.

A hétvégén jöttek haza,mert itt is van egy házuk.

Annyit kell tudni róluk,hogy haszonlesők,potyázók, szemtelenek de inkább nem is folytatom. Szerintem nyilvánvaló,hogy ki nem állhatom őket,persze a családunkból mindenki utálja ezért őket. Egyedül apám az aki odavan értük.

Tehát szombaton jöttek haza,és az első hely ahová betértek, természetesen a mi házunk, tegyem hozzá hivatlanul,üres kézzel (nem mintha elvárnánk dehát ha megyek valakihez... ),és volt képük ebédet kérni,méghozzá szolgáljuk is ki őket. A kertünket szinte kirabolták. Fél napot itt töltöttek, ez idő alatt meg lesnünk kellett minden óhajt-sóhajt. Alig vártuk hogy már vegyék észre magukat, és elmenjenek.

De jött a vasárnap,minden rendben volt,amíg meg nem jelentek megint,és mikor? Pontban ebédre. Senki nem hívta őket,és másnap is azt várták el hogy kegyeskedjünk nekik mindennel. Ebéd,sütemény,kávé,estig nálunk ültek,anyámnak egy szóval sem mondta hogy segítene mosogatni a nagyanyám.Itt végezték a "dolgukat is. Hát hadd nem mondjam mit hagytak maguk után ott.

Hogy lehet ilyen embereket leállítani? Mert ez már pofátlanság a javából.