Mit tegyek, ha még ennyi idő után sem tudtam túltenni magam a halálán?
Pár hónapja elvesztettem az egyik barátomat. Nagyon fiatal volt, még a 20-at sem töltötte be. Én napokig csak sírtam, nem ettem, nagyon kikészültem, nem tudtam feldolgozni, hogy nincs többé. Még így majdnem fél év után is remeg a gyomrom, szörnyen félek a haláltól, nem látom a kiutat ebből a szomorúságból. Előtte is voltak problémáim, de ahogy Őt elvesztettem, az életem zátonyra futott, nem tudom elfogadni, hogy egyik nap még beszélünk a hétköznapi dolgainkról, másnap pedig a rádióból tudom meg, hogy a barátomat tragédia érte. Én nem tudok túllépni ezen, tegnap őrjöngésben törtem ki, mikor megnéztem egy közösségi oldalon a profilját és a vidám képei alatt az egyik hozzászólását, miszerint már készült az érettségire, több tucat "Nyugodj békében" követte. Én most ott tartok, hogy mindennap rettegek a haláltól, nem akarok meghalni, nem akarom, hogy a testem elrohadjon, mint valami állaté. Kérem, írjanak olyanok, akik elvesztettek valakit, hogy hogy sikerült feldolgoznotok, mennyi ideig tartott az "aktív" gyász és hogy mennyire sikerült belőle kilábalnotok, mert én már nem bírom ezt.
18 éves lány
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Először is a legőszintébb részvétem! :( Szörnyű lehet. nekem is meghalt már egy rokonom, akit úgy szerettem mintha a nagyim lett volna. A temetésén nagyon kivoltam bukva..egyszerűen nem tudtam felfogni hogy tényleg meghalt..:S Még rosszul is lettem mikor a pap búcsúztatta..:( Szörnyű élmény volt. De halottak napján mindig meglátogatjuk és én úgy nyugtattam meg magam, hogy CSAK a szép emlékeinkre emlékeztem, mikor mosolygott vagy velem játszott mikor kicsi voltam. :) Így sokkal könnyebb elfogadni. Hidd el! Lehet gyerekesnek tarod, de én úgy is nyugtattom magam, hogy ő most a mennyországban néz le rám egy felhőn ülve :) Így lentről sokszor mosolygok az ég felé rá. Nagyon szerettem, és sok szép emlékem volt vele.
Te is fogd föl így, sokkal könnyebb lesz elfogadni és úgy rá gondolni, mintha rettegnél tőle. Ne félj! :) Mi is egyszer találkozunk majd a mennyországban és akkor te is találkozhatsz a barátoddal és én is a "nagyimmal". :)
Fel a fejjel! A szívedben örökké él kit szeretsz. Adri (16 éves vagyok)
válasza:Először is, fogadd őszinte részvétemet és együtérzésedet.
Sajnos ő elment. Ezen nem tudsz változtatni.
Az sem megoldás, hogy nem gondolsz rá, meg pótcselekszel. A meg nem élt gyász hosszútávon árt a személyiségfejlődésednek. Ha letaglóz az emlék, engedd magad, ha sírógörcsöt kapsz, ne tartsd vissza és hidd el, semmi ciki nincs abban, ha valakin kitör az őszinte gyász.
Én édesanyámat veszítettem el. Nekem is hosszú időbe tellett feldolgozni, holott előre számítottunk a halálára: rákos volt. Egy-két hét kellett, hogy idegenekkel szóbaálljak, aztán pár hónap, hogy rendeződjek, de 13 éve mindennap eszembe jut és hiányzik.
Egy fiatal ember váratlan halála nagyon megrázó és sokkoló lehet. Csak azt tudom ajánlani, hogy gyászold őt, de azért az életben maradottakra(magadra is) gondolj egy kicsit.
Viszont ne gubózz be és ne válj zárkózottá. Ha nyitott maradsz, hamarabb el fogod tudni fogadni a megváltoztathatatlant. Minden jót és sok erőt kívánok Neked.
válasza:"Nagyon fáj és akármit kérdeznek tőlem a jövővel kapcsolatban, mindenre azt mondom, hogy "Nem mindegy? Úgyis meghalok"."
Akkor most az a baj, hogy meghalt, vagy az, hogy Te fogsz meghalni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!