Ha minden okkal történik, ennek mi lehet a magyarázata?

Igen, szerintem is csak okkal történik minden. Lehet hogy csak évek múlva jössz rá mi miért történt. Itt ebben a helyzetben- bár nem tudom milyen e.ü. gond volt mert az is sokat elárul- azt mondanám szerintem neked azért kellett ez a sok szenvedés, egyedül mert valamit meg kell tanulnod, amit máshogy nem tudnál. Pl. ha összejött az élet és már nem tisztletél senkit, vagy csak szimplán nem tudtad értékelni a dolgokat, jön a bumm és akkor rájössz hogy ezek nem is olyan természetes dolgok, mint ami neked jár. A barátok pedig azért nem voltak melletted, mert rá kell jönni hogy egyedül születünk meg és egyedül is fogunk meghalni, az életünk folyamán sokszir szorulunk mások segítségére, és nekünk is sokszor kell segítenünk, mert így mindenki hamarabb van előrébb, de tulajdonképpen mindenki magára van utalva, teljesen. Amit megtanulsz az élettől az csak a tied, a te javadat szolgálja, te fejlődsz ettől nem más. Rá kell jönni hogy mit sem érnek a barátok ha emberlieg nem vagy értékes, vagy lehetnél még jobban az.

Azt kell megtanulni, hogy nem mindig másba kell kapaszkodni hanem vannak helyzetek mikor az ember csak magára számíthat, lehet hamarosan lesz egy olyan helyzet, maikor pont erre a megszerzett tudásra lesz szükséged, és akkor tudod majd ezt a tapasztalatot hasznosítani.

Hogy pontosan mi az oka, azt nem tudni.

Biztos, hogy egy csomó dolgot tanultál belőle, amit ha egészséges maradsz nem tanultál volna meg, mert nem is láttad volna meg az igazságot.Lehet,hogy ez kellett hozzá, hogy tudd, ki az igaz barátod, ki az aki csak a pillanatnyi jólétedet használja ki.Ha majd megint jólétben,egészségben leszel, és megtanultad ezt a leckét, már nem fogsz olyan emberekkel kapcsolatot tartani, akik erre nem méltóak.

És még ki tudja, mennyi mindent tanultál ez idő alatt!

Tudod,azt szokták mondani,hogy a bajban ismerszik meg,hogy ki a barát. Hát Te "sajnos" megtudtad,és azokat akik még melletted állnakk becsüld,mert ők a BARÁTaid!

Amúgy remélem már jobban vagy,és minden oké!!!

25/N

Szia!

Vannak olyan barátaim, akikkel bár ritkán talizom, de tudom, hogy belül "ugye mi jó barátok vagyunk?!" :) Viszont vannak olyanok, akik néha írnak, de semmi nem köt már hozzájuk.

Az igazi barátokról tudod a szíved mélyén, hogyha éjjel 3kor felhívod őket, akkor sem vágják rád a telefont, végighallgatnak. De ezekből a barátokból kevés van.

Én csak arra törekszem, hogy legalább 1 ilyen legyen. Jobb, ha több, de ha csak egy akkor egy.

09.22-vel egyetértek. Èn is arra törekszem, hogy legalább 1 ilyen barátom legyen. A többi csak haver, akikkel néha írunk egymásnak, hogy "na mi a helyzet?", de nem számolnék be ezeknek az embereknek a gondokról, problémákról. Akkor sem, ha ök beszámolnak nekem.

Megvan az az 1 jó barátom, talán kettö, és nagyra értékelem azokat a barátságokat. A többiektöl meg nem várok semmit, ha néha találkozunk, beszélünk akkor örülök, de nem várok tölük olyant amit nem adhatnak.