Hogyan lehet átvészelni ha mindenki ingerült és folyton baja van?

Már legalább 1 hónapja alig van valami örömöm és boldogságom, depis vagyok és a környezetemre is ez jellemző.

Anyukám magányos mert sajnos apukám elhunyt pár hete és most egyedül érzi magát. Egyébként míg élt, akkor sem volt teljesen boldog és elégedett de azóta még rosszabb. Most a járvány miatt nyugdíjas klubba se tud menni. Nyugdíjas ugyanis, két éve nagyjából (nem túl öreg de előrehozott nyugdíj volt és muszáj volt neki elmenni). Olyan munkát sem nagyon találna amihez értene is és szeretné is. Barátnői vannak de velük nem tölthet együtt minden napot.

A párom sem jobb egy cseppet sem. Neki meg az apukája daganat miatt műtve volt, kapni fog kemoterápiát 3 hónapon keresztül, a nagymamája másodjára került kórházba pár hét alatt. A párom depressziós, alig van valami ami motiválja és örömet okoz neki. Sikerül neki néha örömet szereznem és javítani a helyzeten de piszkosul nehéz. Sajnos már a kapcsolatunk sem egészen olyan mint volt, bár szeretjük egymást. Egyszerre jobb és rosszabb de nemcsak az itt a gond hanem a párom amúgy is depressziós, mint írtam is. Azt mondja, romokban van minden.

Aztán itt vagyok én. Nyilván hiányolom apukámat, sokszor gondolok rá, már nem sírok mindig mint korábban de hiányzik. Ez önmagában épp elég nekem és akkor még a tanulással is küszködök. Egyetemre járok már 5. éve de mióta apukám meghalt, azóta alig van motivációm a tanuláshoz, sokkal nehezebben veszem rá magam és lassabban haladok és nehéz kitalálni a tökéletes időbeosztást vagy ha megvan, akkor is nehéz olyan tempóban haladni ahogy kellene. Persze azért zavar az is, hogy a párkapcsolatom sem olyan mint amilyennek szeretném. Szeretjük egymást de akkor sem olyan. Ehhez járul még, hogy a jövőm "bebiztosítása" is foglalkoztat.

És ezen kívül sajnos zavar az is, hogy mindenki olyan amilyen. Anyukám nyűgös, magányos, idegeskedik apróságokon is, könnyen megharagszik.

A párom depressziós, néha agresszívabb (nem ver meg és ilyesmi de agresszívabb, durvábban veszekszünk, olyankor káromkodik), hangulatingadozása van, alig tud már valaminek örülni vagy ha igen, akkor csak azért mert én direkt igyekszem a kedvére tenni, magától már nem nagyon örül és nincsenek igényei.

Ez mindenkinek nehéz időszak és szerintem ez még hónapokon keresztül így lesz.

Én próbálok megértő lenni másokkal de engem zavar, hogy mindenki idegbeteg mostanában (anyukám, párom, én).

Azért, mert így dupla bajom lesz.