Mit lehet kezdeni ilyen szülőkkel? (hosszú)

Anyám alapvetően nem rossz asszony. Nehéz gyerekkora volt és sosem talált lelki társat magának, sem apámban, sem barátnőiben. Egyik szülőm sem tapasztalt meg érett, őszinte, felnőtt viszonyt senkivel, otthon mindketten csak gyerekek voltak, és azok is maradtak. Anyám nem tapasztalta meg azt sem soha, mi a nőiesség. Fel tud öltözni ugyan nő módjára, van is ízlése, de a gyengédség, türelem, feltétel nélkül elfogadó szeretet teljes mértékben hiánycikk nála. Helyette az állandó keménység, hajtás, törekvés jellemzi, amit olyan jelszavak írnak le, mint "csak azért is", "már pedig nekem van igazam", "ezt csináljátok utánam", "ne hogy már ne tudjam meg csinálni". Hivatali munkát végez, közepes beosztásban. Apám egyszerű ember, fizikai munkás volt világ életében, nem túl törekvő, nyugudt, csendes életre vágyik, nincsenek extra igényei. Nem egy erős apa karakter, parancsolni, következetesnek lenni, irányítani nem tud. Bölcsességre 58 éves kora ellenére nem tett szert, ebben az egyben hasonlít a nála 3 évvel fiatalabb anyámra. Egyből gondolhatjátok, hogy anyám inkább apás, ő az úr a házban, apám inkább anyás, de ugye egyik sem képes normálisan működni, így tulajdonképpen van 2 szülőm, akik nem teljesen anyák és nem is teljesen apák. :) A nagyobb gond anyámmal van, aki teljesen elvesztette a családtagokhoz való józan viszonyát. Nem fogad el senkitől semmit, semmilyen tanácsot, semmilyen véleményt. Amit a fejébe vesz, abból nem tágít, és nem lehet rábírni jobb belátásra. Nem lehet megkérni higgadtságra, mert ideges lesz, ha valaki nem úgy gondolkozik, mint ő. Nem mérlegel, az érzelmei vezérlik legtöbbször, emiatt döntéshelyzetben nagyon hamar felemeli a hangját és veszekedni kezd. Veszekedés közben teljesen kezelhetetlen, mert nem egyszerűen a szóban forgó témáról vitatkozik, hanem rengeteg érzelmi elemet kever bele. Kikel magából, fenyegetőzik, régi sérelmeket hoz fel, amiken már régen túl kellett volna tennie magát. Ezek a sérelmek gyakran nem is kapcsolódnak logikusan a témához, csak egyszerűen az eszébe jutott róla... Az ilyen veszekedések közben olyan "szálakat" is belekever a vitába, amikkel egyértelműen bántani akarja a másikat. Ahelyett, hogy segítené a probléma megoldását, keresné a konszenzust, inkább felpiszkálja a másikat és nagyobb perpatvart szít. A véleménykülönbség számára tehát egzisztenciális kérdés, nem (csak) a vita tárgya a fontos, hanem külön csatát vív az emberrel. Nem a probléma megoldását keresi, hanem hogy neki legyen igaza, ő nyerjen. Tetézi a bajt, hogy szereti beleütni az orrát mások dolgába, nem enged kibontakozni másokat. Szeret beleszólni a döntéseimbe, mindenért magyarázkodni kell neki, és a legagyamentebb dolgokkal képes gyanúsítani bárkit. Ha egy ilyen vádon kiakadok, akkor természetesen neki áll feljebb, nekem kell magyarázkodnom.

Én most "kirepülés" határán állok, de a keresetem még nem elég ahhoz, hogy fenntartsam az albimat, ezért rászorulok a szüleimre anyagilag. Ez főleg anyámat jelenti, apám keveset keres. Ez azt jelenti, hogy anyám még néhány évig valószínűleg bele fog szólni az életembe. Szerintetek hogyan lehet ezt bírni? Mit lehet tenni? Jelenleg nincs barátnőm, de ha lesz, akkor bizonyára bonyolódnak majd a dolgok.