Van olyan ember aki megbánta hogy gyermeket vállalt?

én megbántam, de csak így név nélkül merem bevallani. senkivel sem beszélhetek errõl, úgy érzem mindenki ellenem fordulna, és nagyon egyedül vagyok a problémámmal.

11- nem itélkezek, csak kiváncsi vagyok, hogy miért? Hány van? Mennyi idővel a születésük után jöttél rá?

Pontosan ezért nem merek belemenni, mert rettentően félek, hogy nem jól csinálnám és ezáltal megbánnám. A legtöbben szerintem fel sem mérik, hogy mibe vágnak bele.

Mostanában rettenetesen bánom, hogy gyereket vállaltam. Felneveltem egy okos, értelmes lányt. Vigyáztam rá, óvtam, féltettem, tanítattam őt. Elvégezve az iskoláját munkát talált magának, amikor a legnagyobb volt a munkanélküliség. Közben összejött egy "emberrel", aki ahol lehet, ott lehetetleníti el őt, és korlátozza mindenben. Gyorsan összehozott neki egy gyereket, (mondjuk ehhez ketten kellettek) aztán rábeszélte, hogy mondjon fel a munkahelyén. Most a lányomnak semmi jövedelme nincs, és terhes. Teljesen ettől a fickótól függ anyagilag.Terhes, tehát valamennyit híznia kellene, de ő fogy. Vagy nincs rendesen mit enniük, vagy ő nem kap. Már 15 kg-mal könnyebb, mint terhesség előtt. És még a fele hátra van neki. Mármint a terhesség fele. Kiköltöztek valahova a pusztára, valami lepusztult tanyára, ahol senkit nem ismer a lányom. Se víz, se gáz nincs abban a romban amiben laknak, villany sincs minden helységben. Nagyon korlátozva tudom csak a kapcsolatot tartani a lányommal.2-3 hetente tudunk beszélni kb 5-10 percet. Ez lett az én szép, és okos kislányomból.

14-es, mit gondolsz, a lányod hogyan alakult ilyen szolgalélekké? Hogyhogy nem fejlődött önálló személyiséggé, hogy rabszolgaként él?

hááát.. erre is nevelni kellett volna.. csak a legtöbb szülő nem tanitja meg az alapokat sem, mert fél, hogy a gyerek ellene forditja. pl. nem tanitja meg, hogyan kell nemet mondani. pedig 5 éves korban már el kell kezdeni ránevelni. amikor az enyém bepróbálkozott ellenem is használni e tudását, akkor hozzácsaptuk a "tananyaghoz" azt is, hogy kiknek és mikor kell nemet mondani.és ez csak egyetlen icipici példa a hosszu sorból.

#16-os, épp ezt akartam írni. Valahogy ezt kifelejtik sokszor a szülők :) pl. nálam is kimaradt, 30 múltam és most tanulom...

Ja,ja. Én 20 voltam, amikor meg kellett tanulnom, piszok nehéz volt. Akkor határoztam el, hogy nem hagyom a gyerekemet ilyen naivan felnőni, megtanitom ezekre a dolgokra.

12-nek válaszolnék, két fiam van, 2 és 6 évesek. 10 éve együtt vagyok a férjemmel, terveztük ôket, de ùgy látom õ csak a szülésig volt lelkes, azóta semmibõl nem veszi ki a részét, alig jár haza. Egyedül maradtam a két gyerekkel, pedig ketten vállaltuk õket. ez egyszerûen sok nekem. nagyjából 1 éve lett durvább a helyzet, akkor bántam meg. gondolkoztam a váláson, de ugyan ez lenne a helyzet csak sokkal kevesebb pénz is lenne, nem szeretném hogy a fiaim nyomorogva + apa nélkül nõjenek fel. kezdek besokallni, 6 éve egyedül vagyok itthon 0-24ben a gyerekekkel, 6 éve nem volt 3 óra szabadidõm például inni egy teát a barátnõmmel egyedül, 6 éve abból áll az életem hogy a 2 gyereket és a férjemet kiszolgáljam. nagyon bánom, hiányzik a régi, szabad, gyerekmentes életem

19- nagyon sajnálom, hogy ebbe a helyzetbe kerültél, de nem lehet némi szervezéssel segíteni a dolgon? Nagyszülők, akik vigyáznának a gyerekekre? Mi anno a játszótéri anyukákkal összefogva oldottuk meg a dolgot. Hárman voltunk és a héten beosztottuk, hogy mindegyikünk elvállalta 1 napra a másik 2 anyuka gyerekét is. Igy mindegyikünknek volt heti 2 szabadnapja.