Meghalt a férjem. Közvetlen utána kiderült hogy szeretője volt már egy ideje. Hogy lehet ezt feldolgozni?

Kerdezo eloszor is reszvetem. Mindenkepp keress segitseget. Akar terapeuta, pszichologus, vagy menj el csaladallitasra, esetleg valamilyen 1-2 napos tanfolyamra( hobbi, vagy esetleg lelektani, muveszi, meditacio). A temaban keress konyveket es olvasd el.(elengedes, sors, lelektan, gyasz temaban-mihelyt lesz egy kis idod magadra a sok inteznivalo utan..).

A ferjed halalatol fuggetlen sajnos, hogy valoszinuleg megcsalt, a szandek benne volt. Lehet sosem derult volna ki, es teged valaszt, az is lehet o maga bevallotta volna. Neked most tovabb kell lepned, meggyaszolnod a kapcsolatot, ami lehet amugyis veget ert volna es ugyanugy hideg zuhanykent ert volna. De ezek csak feltetelezesek, mar a mult.

Meg kell bocsatanod neki, magad miatt. Nem teged minosit, hogy megcsalt, persze mindenkinek vannak hibai. Magadat kell most ujraepitened, a gyermeked es a sajat boldogsagot miatt. Hidd el, sikerulni fog.

Minden jot.

Ezek után nem tartanám a férjemnek és ennyi.

Elkönyvelném, hogy egy szr ember volt, pont. Mert az volt.

Nem akarok gonoszat írni de nem tudom is mi volt a férjed halálának oka de lehet ez most neki egy iszonyat nagy karma volt, hogy meghalt.

Lehet a sors most így hozta össze neked :/ próbálj azért pozitív dolgokra gondolni amiket a férjeddel éltetek meg eggyüt. hátha ez is segít.

Az adósság örökölhető, de az örökséget vissza lehet utasítani. Nem kell elfogadni, a közjegyzőnél utasítsd vissza!

Gondolj arra, hogy így, hogy meghalt, nem kell elválnod. Szabad vagy és kereshetsz valaki normális társat, aki megérdemel.

Nem olvastam, csak a kérdező válaszait.

Nézd, kérdező. Nem mondom, hogy ilyet éltem át, de tudom, milyen olyanra haragudni, aki már nem él. 12 voltam, mikor egy 24 éves srác szerelmet vallott nekem és állandóan körülöttem akart legyeskedni, szerencsére kettesben sosem hagytak vele. Bár fizikailag semmi nem történt, nekem ez akkor nagyon nagy lelki teher volt. Nem mondhattam el otthon, mert akkor többet nem mehettem volna abba a közösségbe (zenekar), ami pedig fontos volt nekem.

Évekig nem álltam szóba a sráccal, nem éreztem mást, csak megvetést. Pedig nem tehetett arról, hogy hogyan érez, és ismétlem, nem ért hozzám másképpen egy ujjal sem. Aztán eltűnt, elköltözött. Az emléket szerettem volna később feldolgozni, ha dühös is voltam rá, tudni akartam az ő verzióját, mit gondolt, mit érzett, és azóta hogyan gondol vissza rám, stb. Erre közös ismerőstől tudtam meg, hogy meghalt.

Innentől egyszerre voltam dühös a történtek miatt és mert nem kapok már válaszokat sosem, és furdalt a lelkiismeret, hiszen hogy haragudjak valakire, aki már nem is él, aki nem tudja megmagyarázni a saját szempontját? Kellett volna az a beszélgetés a továbblépéshez... Ennek hiányában csak az idő és a más emberekkel történt jó emlékek azok, amik enyhíteni tudnak ezen.

Egyelőre szerintem gyászold meg a férjedet úgy, ahogyan te ismerted. Ha idővel objektívebben tudnál hozzáállni a témához, akkor foglalkozz majd azzal, amit nem tudtál róla, ha egyáltalán akarsz még ezzel foglalkozni. A másik lehetőség az, hogy felkeresed a nőt és meghallgatod az ő verzióját, ha képes vagy rá. Nem muszáj, ha nem akarod vagy nem menne, de így lenne az igazi a kép.