GYes-en lévő anyukának nem kell segítség? Minden otthoni munka és elintézni való és a gyerekekkel való mindenféle teendő csak az ő dolga, mert ő nem dolgozik hivatalosan?

Már harmadszorra írok (utóbb arról, ne vegyünk mindenkit egy kapal alá), mert eszembe jutott egy ismerősöm. 2 gyereke (fiuk) között 7 év különbség. Azt állítja, hogy neki meg az első gyerekével volt nagyon nehéz, és a második egy "álom" ehhez! Az első keveset aludt. Korán elkezdett menni. Mint egy "energiabomba", majd a hisztirohamok, és mintha a nagyobbik gyereke mindenben nehezebb eset lenne, mintha mindenben "kifogta" volna. A kisebbik meg az ellentéte szerinte. Szinte elejétől átalussza az éjszakát, nappal is 3-4 órát, míg a most 8 éves most az iskolai koncentrációs zavaroknál tart. Van, hogy egész éjszaka nem alszik - mert a nagyobb minden órában felriad.

Ez az anyuka mindkét gyerekével csak 2 hónapot volt otthon. Kisebbik születése előtt 2 munkahelyen dolgozott: mindkettőben 6-6 órát heti 5 napon át, plusz szombat délelőtt is. Azért ment vissza dolgozni, mert privát fodrász, és azt mondja, "nem engedheti meg", hogy elveszítse a vendégkörét. Szülei még gyerekkorában meghaltak, anyósával nincs jóba, csak a férjére számíthat. Férje állandó éjszakás, így oldják meg a gyerekfelügyeletet. Az anyatejet mindkét gyerekkel lefejte.

Elismeri, hogy az is könnyebb, hogy az első gyereke után már olyan tapasztalatokat szerzett, hogy eddig még semmivel sem tudta a kicsi meglepni, de ezen túl mintha a nagyobbik feladatok elé állítaná, a kisebb meg mintha egy angyal lenne. Már a szülés is: az első császár után hónapokig nehézségei, a 2. után én is láttam, a 2 hó letelte után csak néztem, milyen fürge volt!!

Érdekes, hogy anyu, keresztanyám is így élte meg. Ott a nagyobb nevelésével még most (20,18 éves "gyerekek") is gondok, míg a kisebb éli a kortársaihoz hasonló életét. Pl. én csak 5 évesen, míg húgom 2.5 évesen lett szobatiszta, ami azt jelenti, hogy kb. egyidőben lettünk szobatiszták, és anyu is mindenben könnyebb esetnek élte meg a húgomat.

És, hogy a kérdésedre is végre válaszoljak:

Szerintem kellENE segítség. Otthoni munkák, gyerekkel teendők értelemszerűen minden felesben azon idő alatt, amíg a férj nem amunkahelyén van, mert ettől PÁRkapcsolat, hogy ketten oldjuk meg. (Az jó, ha még extra segítség is van, pl. nagyszülők.) Nekem segít a párom, kb. így igyekszem alakítani, de előfordult, hogy " elszaladt a ló". Korábban is lehet tudni a férj hozzáállásából kb, beszélgetésekből, reakcióiból, jó emberismerettel legalábbis, hogy kb. mire számíthatunk, szerintem. Hogy mit lehet tenni, ha... beszélni vele a felelősségmegosztásról, felelősségvállalásról szerintem, belevonni a dolgokba. A módszerek nem mindegy, milyenek, de ezekbe még a házasságom előtt mélyedtem bele, mert ez kapcsolati kategoria, és gyerek mellett sok másra kell az idő.

első old. 18.19

14:34 vagyok: igen,azt én értem,hogy szeretsz kedveskedni a párodnak,én is szeretek, meg is szoktam lepni dolgokkal,csak úgy vagyok vele hogy van egy határ a kedvesség és az önfeláldozás közt.

Azt irod,ha összeköltöznénk,mindent amit az anyjától kapott,tőlem várná el? Hát igen,többek közt pont ezért nem költözök össze vele!! :D :DDD semmi kedvem ezekhez.Van igy is épp elég dolgom,egyetem meg minden,különben is, szerintem minden ember képes magáról gondoskodni. Erre példák azok a férfiak,akik mondjuk agglegények és rákényszerülnek hogy magukat lássák el. És érdekes módon,tudnak főzni,mosni,takaritani,vasalni stb. :O

Na a lényeg,hogy gyerekkel ezt nehéz megvalósitani hogy egyrészt el legyen látva a gyerek is meg a háztartás is rendben legyen én értem,és mire észbe kapsz azon kapod magad hogy már megint mindent Te csináltál. Ezért komolyan mondtam azt hogyha nem tudod semmivel se rávenni hogy ugyanugy kivegye a részét az otthoni teendőkből,akkor költözz vissza egy időre a szüleidhez,ha megteheted,legyen kis szünet. Máshogyan nem fogja észre venni magát. Sajnálom hogy ezt kell mondjam.