"A távkapcsolatok nagy része azért lehet sikeres, mert egy illúzióra épül, és az ilyen ritka személyes kontaktnál nem jönnek elő a rossz tulajdonságok. Így nem nehéz boldognak lenni. "?

Akkor tegyük tisztába a fogalmat!

Nekem az a távkapcsolat, ahol pl. a felek 2hetente , havonta, 2 havonta találkoznak max. 2 napra. Az egy "igazi" távkapcsolat. Ha arról van szó, hogy nem találkoznak tegyük fel 2 hétig, de utána egyfolytában 4-5 napot vannak együtt azt én nem hívnám tipikus távkapcsolatnak.

Nem olvastam el minden választ szóval bocs ha ismétlek valakit. Szerintem ez így hülyeség ahogy van...távkapcsolat és távkapcsolat között is van különbség.

Pl akik hónaponta egyszer találkoznak azok egy év után ne mondják azt, hogy hű de rég együtt vannak mert azok annyit találkoznak egy évben mint a "rendes" párok egy hónap alatt.

Az ilyen kapcsolatokból általában sok félreértés sikeredik ki, de vannak kivételek is.

Van barátnőm akik így élnek 3 éve és még 3 at így fognak és biza biza boldogok voltak 2 évig aztán jöttek a problémák. Mindig azt mondta ők sosem veszekednek, milyen jó nekik. Aztán mondtam, hogy nem nehéz nem veszekedni, ha egy hónapban egyszer látjátok egymást...biztosan megváltozik ez, ha összeköltöztök...:D

DE van egy másik fajta távkapcsolat, amilyenben jelenleg élek. Éspedig: 2 évig mindennap találkoztunk és utána szakadtunk el egymástól. Azóta egy évet lehúztunk távkapcsolatban is, hol egyikünknél, hol másikunknál voltunk hétvégén. Azért ez más, senki nem mondhatja hogy nem ismerjük egymást, és hogy milyen könnyű így boldognak lenni:)

nem lehet pálcát törni...:)

Nekem meg az is távkapcsolat, amiben én vagyok: 150 km távolság, és a hétvégéket együtt töltjük. Vagy az egyikünk utazik (extra béna közlekedési okok miatt) 5 órát, vagy a másik autóval 2 órát, attól függően, hogy kinek mi a teendője hétvégén és mennyi pénze van. Ez is távkapcs., nem csak az, ahol havonta találkoznak a felek.

Amúgy én pont úgy vagyok vele, mint 14:42-es, csak mi 3,5 éve járunk. Neten ismerkedtünk meg, de nem társkeresés céljából mentünk fel, hanem egy fórumon keresztül. Aztán 2,5 évig csak MSN-eztünk, sose láttuk egymást csak fotón, majd 2,5 év után életünk első személyes találkozóján összejöttünk. Valóban nehéz rendesen fenntartani egy távkapcsolatot, de ennek az a titka, hogy a csaj nem lehet hisztis, a pasi se lehet begurulós. Egyikük sem lehet féltékenykedős típus, és a bizalomnak olyan szinten kell jelen lennie, hogy ha valaki megkérdezi: "És meg tudsz benne bízni?" Arra az kell legyen a válasz: "Jé! Ezen még el se gondolkodtam"...magyarul igen, annyira hogy semmi kétség nem merült fel benned soha. És a harmadik nagyon nagyon fontos dolog a rugalmasság. Ha az egyik 3 hétvégén nem tud jönni, akkor meg kell érteni, hogy nem azért teszi, mert lusta utazni, hanem mert tényleg dolga van. Vagy újabb példa, hogy ha az egyik bulizni akar menni a haverjaival/barátnőivel úgy, hogy a másik otthon van, a másiknak eszébe sem juthat az, hogy ne engedje el, vagy beguruljon azért, mert őt nem viszi el.

Volt itt egy hozzászóló, aki szerint az nem is kapcsolat vagy szerelem, ha a felek nem vágynak mindennap egymásra, és szerinte nincs az az akadály két felnőtt számára, ami az összeköltözés útjába állhatna.

Nos ezzel én nem értek egyet. Egyrészt mi - távkapcsolatban élők - is mindennap vágyunk egymásra, csak külső okokból nem tudunk találkozni. Ez az ok - ami szerinte megoldható - a munka. A párom már több, mint egy éve próbál hozzám költözni, de ahhoz az kell, hogy munkát találjon Pesten, ami eddig még nem sikerült neki a jelenlegi munkaügyi helyzet miatt. Én pedig nem tudok még költözni, mert tanulok, de ha nem így lenne, én se biztos, hogy belátható időn belül képes lennék munkát találni ott ahol a párom dolgozik. Ugye nekünk tök mindegy, ki költözik kihez.

Erről jut eszembe: aki mindent feladott a párja miatt, és mondta, hogy a pasit nem érdekelte, hogy neki ott nincsenek is barátai. Azt szeretném kérdezni: a fiúnak lettek volna barátai ott, ahol te laktál? Mert lehet, hogy ő is pont ugyanolyan egyedül érezte volna magát, úgyhogy ez nem szempont...legalábbis nem kéne, hogy szempont legyen.

"Erről jut eszembe: aki mindent feladott a párja miatt, és mondta, hogy a pasit nem érdekelte, hogy neki ott nincsenek is barátai. Azt szeretném kérdezni: a fiúnak lettek volna barátai ott, ahol te laktál? Mert lehet, hogy ő is pont ugyanolyan egyedül érezte volna magát, úgyhogy ez nem szempont...legalábbis nem kéne, hogy szempont legyen."

Igen, neki lett volna ott néhány haverja. Meg sokkal barátkozóbb természet is, mint én.