Történt már olyan a környezetetekben, hogy egy elhibázott névadás konfliktust szült a gyerek és szülő között?

Ha Sárának, Rózának vagy Borbálának kereszteltek volna, 18 évesen megváltoztattam volna Júliára. Pedig egyik sem különleges név. Nem köteles senki sem leélni egy életet egy olyan névvel, mit nem szeret.

*amit nem szeret.

Amikor óvodás voltam, eszméletlenül haragudtam a szüleimre, hogy nem Barbie lettem a baba utánxD

Mire a gyerekben tudatosul a enve szerintem el is fogadja egyszerűen.

En tök átlagos nevet kaptam, viszont kiskorom óta gyűlölöm és utálom a szüleim amiért nem egy szép nevet adtak nekem.. ván második nevem is ami kicsit szebb, mindenkinek azzal mutatkozom be, de a szüleim akkor is a másik nevemen szólítanak, egy idő után meg fogom velük szakítani a kapcsolatot ezért és nevet váltok hogy soha többé ne hívjon senki úgy

Nem bánnám ha más nevem lenne mert beszedhiba miatt életemben eddig ha kétszer ki tudtam mondani folyékonyan...

A szüleim nem tudtak megegyezni a nevemet illetően, mikor születtem, mind a kettőnek más tetszett. Igy két nevem lett. Mikor apai nagyanyám megtudta, hogy anyám favoritja lett az első nevem, apámé meg a második borzasztó mérges lett. Kislánynak hívott egészen 17 éves koromig,akkor veszekedés árán egyszer kimondta,de utána se volt hajlandó az első nevemet használni. Mindig csak kislány, gyere ide stb. Máig sem értem, gyerekként valószínűleg megszoktam volna, ha ő a második nevemen hív.

Én tipikus C kategóriás nevet kaptam sajnos. Mindenki megkérdezi, hogy az vagyok-e, holott nem úgy nézek ki és nem is viselkedem úgy.