Nincs más lehetőség mint tűrni, igaz?

24 éves vagyok. Szüleimmel próbáltam nem egyszer beszélni, mindig az a vége, hogy húgomat védik. Már meguntam. Már sajnos annyira rossz, hogy költözni kell. Mert nem bírom nézni ahogy ... múltkor is délután 5 fele elmegy itthonról. Apám kérdezi: mikor jössz? Erre ő majd reggel, egyre ért haza, és semmi telefonálás vagy balhé nem volt belőle. Én meg elmegyek este 8-kor, mikor jössz? kérdés nekem is, mondom legkésőbb éjfél, ha már éjfél után 2 perccel nem vagyok otthon hívnak, hogy hol vagyok.

Pedig nem én buktam meg középiskolában minden éven, hanem húgom, nem én törtem el itthon számtalan dolgot, például a több tízezres robot gépet. És még is ő van védve. A pénzről ne is beszéljünk, mert én szégyellem magam, hogy nem találtam eddig munkát, ezért nem kérek itthon egy fillért se, inkább felvettem a diákhitelt, de ha neki 100 ezer kell, meg kapja, akkor is ha éhezik a család, utána meg apámhoz vágja, "Én nem kértem." Nekem esett rosszul. Úgy szeretnék el menni innen, de pénz nélkül semmi esélyem. A diák hitelemből szabad felhasználásra 70 ezrem marad amíg nem találok munkát. A többi a sulira megy.

Ne haragudj kedves, de ismersz egyáltalán? Tudod, hogy én miken megyek keresztül minden nap?

Nagyon szívesen meghallgatom a tanácsodat, hogyan próbálják meg lábra állni? Ha sehová nem vesznek fel dolgozni, már a barátok, ismerősök segítségét is kértem, ha tudnak valamit szóljanak. De prostituált nem lesz belőlem hidd el. Számtalan céghez beadtam az önéletrajzom. Mindegyik válasza az volt, hogy nincs nekem való munkájuk, önéletrajzomat megőrzik és majd értesíteni.

Nem nyavalygásként tettem fel a kérdést, hanem pont azért, hogy ha valakinek van hasznos tanácsa azt örömmel veszem. Nekem nincsenek milliomos kereszt szüleim, akik berakják majd a se*gem egy irodába, ahol majd milliókat kereshetek.