Amire készülünk nem szép dolog, de már a család nem bírja ezt tovább.Mit és hogyan tennétek a helyünkben ebben a helyzetben?

Úgy egy évvel ezelőttig édesanyámmal, mamámmal és bátyámmal éltünk egy családi házban, mikor is Pécsről felköltözött hozzánk az unokaöcsém (pesti munka miatt). Egy ideig elvoltunk, munkája is volt, de az utóbbi időben (3-4 hónapja) alig, vagy egyáltalán nem jár dolgozni. Egész nap alszik, keresztbe szalmát nem tesz. Kijelentette, hogy "szaros kétszázezer nettóért sehol nem fog dolgozni". Megjegyzem iskolai végzettsége kimerül a 8 általánosban... Most bepalizták valamiféle termékforgalmazásra, szerinte ezzel megváltja a világot, szerintünk az ő beszédkészségével (bunkó, flegma gyerek amúgy) egyenlő a lehetetlennel. Mérhetetlenül unjuk, hogy a 74 éves mamánk napi 8-10 órát dolgozik. neki pedig egész nap színét se látjuk. Apja anyja külön él, lehetőségük lenne törődni az elfajzott kölkükkel, de kényelmesebb ha nem vesznek róla tudomást. A család szerint akkor tudunk rajta igazán segíteni, ha hazaküldjük Pécsre, azért vannak ELVÉGRE a szülei, hogy neveljék...

Ha valaki tudna ötletet adni, hogy hogy lehetne ezt megoldani a lehető legbékésebb úton, várjuk válaszát.

(néhol nyers stílusért bocsi, de ELEGÜNK VAN belőle.)