Garantált, hogy én leszek a szemét, ha kismama rokontól kérem, költözzön el? Hogy közöljem vele finoman, de határozottan?

És ha szemétnek gondol, akkor mi van? Az, hogy legalább fél éve szívességből nálad lakik az egyébként nálam nem arra vall, hogy akkora szemét lennél, de azért a lófsznak is van vége.

Mi közöd neked ahhoz, hogy ő gyereket vállalt? Nem kérdezett meg róla, másrészt, amikor úgy döntött, hogy megtartja, nyilván végiggondolta, hogy lakni is kell valahol majd vele és a rokon kisszobája nem opció a végtelenségig.

Megmondanám neki, hogy eleget segítettem neki, most már találja fel magát és egy percig nem érezném magam rosszul. Érezze magát rosszul ő, mert egy pofátlan élősködő.

Én vennék egy mély levegőt és megmondanám, hogy ahogy megállapodtunk, ebben a félévben maradhat és nyáron ki kell költöznie. Ill. konkrét napot mondanék neki, mondjuk július 31-et.

Aki akkora ökör, hogy ilyen megoldatlan lakáshelyzet és lehetetlen szülők mellett felcsináltatja magát (egy olyannal, aki el is tűnik rögtön balfenéken), az ne az én kontómra ökörködjön. Menjen vissza a szüleihez és nyelje le az apja cseszegetéseit.

Jól látod, kérdező, később csak rosszabb lesz. Egyszerűbb most nemet mondani, meg neki is egyszerűbb pár hetes terhesen lakhatást keresni, mint nagy hassal vagy már megszületett gyerekkel.

Ha most engedsz, garantáltan a nyakadon fognak maradni.

Egyébként, visszatérve a nyitókérdésedre, sajnos, szinte biztos, hogy a rokonok szemében te leszel a szemét. Erre előre készülj föl lelkileg. Még lehet, hogy a saját szüleid is győzködni fognak, hogy a "békesség kedvéért" engedd ott maradni.

Ha esetleg az unokatesód szülei szidnának, nekik azért nyugodtan mondd a szemükbe, hogy visszamehetne hozzájuk a lányuk, ha nem lenne az apjának olyan lehetetlen természete.