Miért nem tudom elfogadni a körülöttem lévők életvitelét?

Ott vagy hülye, hogy nem építed le ezeket a kapcsolatokat és nem keresel helyettük hozzád illőeket.

Régen én is meghallgattam a panaszkodókat, most már simán kerülöm őket. Persze tudom szar szemét szar alak vagyok, de egy életünk van, szeretném relatív boldog emberekkel eltölteni az időmet, olyanokkal akikkel pozitív programokat szervezünk a rinyálás helyett.

Azt is tegyük hozzá, az emberek többsége kipécéz magának egy balekot akit szemetesládaként használhat és onnantól ő csak szemetes lesz.

Volt csaj ismerősöm, folyton panaszkodott nekem, másról sem szólt a beszélgetés csak a rinyálásáról. Közben meg bulizott, barátokkal volt, pasizott, utazgatott.

Persze álltathatjuk ilyenkor magunkat azzal, hogy ez csak a látszat és a felénk mutatott örök szomorú énje az igazi mi meg kiemelt személyek vagyunk, mert nekünk mondja el a bajait. De ez egyszerűen nem igaz.

A boldog énje is ugyanúgy igazi, az ember nem "vagy-vagy" alapon működik, hanem mindenkivel másképp viselkedik. Én ezt untam meg, hogy velem soha nem szervezett semmi "pozitívat" csak hallgattam a rinyát.

Legviccesebb, hogy letiltottam, évekig nem beszéltünk. Utána eszembe jutott, feloldottam. Talán még ő írt, hogy de jó hogy lát, mi van velem. Írtam, megkérdeztem vele mi a helyzet? Erre azonnal elkezdte ugyanazt a panasz áradatot amit évekkel azelőtt is, hogy minden szar most ez a szar most az a szar.

Megint letiltottam, azóta nem tudom és nem is akarom tudni mi van vele, ennek vagy 10 éve.

Engem az zavar hogy itt vagyok 26 évesen és mindenki a környezetemben olyan mintha egy helyben toporogna az életében. Nincs céljuk, igazából nincs életük, baromi unalmasak, semmi értelmiségi társaság nincs. 1-2 ember talán csinált valamit az utóbbi 10 évben, de mindenki más úgy el van kényelmesedve, mintha csak a ma lenne. Engem meg az foglalkoztat mi lesz jövőre, mi lesz 5 év múlva, mindig a jövőt szövögetem minden napommal és mindemellett a mát is megélem. És nem csak a korosztályomban látom ezt, hanem 40-50-esek között is. Minden xarra elbaxák a pénzüket, nem jutnak egyről a kettőre.

Nekem pl ez a környezet jutott család ügyileg. Bosszantó, de tartom a távolságot. Mást nem nagyon lehet tenni.

Építsd le a hülyéket, mást nem tudsz tenni.

Én ezt próbálom csinálni, inkább legyen kevés értelmes ember körülöttem, mint sok hülye.

Olyan "barátaim" nekem is voltak, akik lelki szemetesládának használtak. Volt pl. egy srác, akinek véget ért egy kapcsolata, utána ha találkoztunk, a beszélgetés (vagy inkább a monológja) 95%-a arról szólt, hogy hogyan szerezhetné vissza a volt barátnőjét. Meguntam és közöltem vele, hogy ez így nem oké. Párszor még összefutottunk, aztán elmaradozott. Gondolom, talált mást, akinek panaszkodhat, nekem nem hiányzik.

Van persze olyan, akivel nem lehet kikerülni a találkozást, pl. rokon, kolléga stb. Velük szemben az ignorálás és a minél kevesebb kommunikáció válik be.

Fajo ezeket olvasni toletek, evekig en is szemetesladaja voltam kb mindenkinek, aztan amikor nekem jott valami negativ az eletembe, sajnos en is ilyenne valtam. Azota csak annyit valtozott a helyzet, hogy mara mar egy rakas szar lett az eletem, de mar nem is nagyon szeretek talalkozni a barataimmal, mert 1. belefaradtam mas bajaiba 2. nekem is megvannak a magam bajai, de nem lesz jobb ha beszelek rola, csak meg melyebbre taszit.

Egyebkent ott van a nagymamam, mindig sir hogy nem hivom fel soha, de ha felhivom, akkor csak azt meseli, meg akar halni, rossz az elete, stb. Na ezek engem meg jobban lehuznak.

Az ilyeneket, akik csak lehúznak, és mindig a problémáikkal terhelnek, ki kell iktatni az életedből.

Nekem pont ezért nincsenek barátaim, mert elegem lett abból, hogy állandóan a gondjukkal jönnek, meg mindegyik játssza az áldozatot, képtelen a kezébe venni a sorsát... ilyen tehetetlen emberekre nincs szükségem.

Volt a társaságunkban rövid ideig egy lány. Azaz felnőtt nő.

Bele volt ragadva egy élethelyzetbe, se pár éppen, se barátok, se célok, és folyton csak panaszkodott, meg lelkizett.

Először mikor megismertem, adtam ötleteket, tanácsokat, az látszott hogy felszabadul meg örül, hogy milyen jó hogy ezekre rávilágítottam, felnyitottam a szemét.

Aztán találkoztunk újra és elindult ugyanaz a lemez... újra és újra és újra.

Egyszer együtt túráztunk csoportosan. Amikor meghallottam, hogy elkezdi, már mentem is előre. Ismerősömnek kezdte el ugyanazt, aki a végén már lecseszte, hogy "figyelj már B+ szedd már magad össze". Erre tőle lemaradt, kezdte a harmadiknak majd negyediknek ugyanazt a lemezt.