Feleségek, volt már, hogy konfliktusotok támadt a sógornőtökkel? Ha igen, miért?

Egyszer, kedves sógornőm ugyanis nem bírta felfogni, hogy mi nem akarunk gyereket. Mikor először szóba jött a téma, akkor elmondtuk kedvesen, hogy mi nem szeretnénk, aztán témát váltottunk. Persze elsőre ment az értetlenkedés több családtag részéről is, de ők idővel felfogták, mikor már határozottabban megkértük, hogy hanyagolják a dolgot. Na de férjem “kishúga” ezt nem tudta felfogni, egy időre abbahagyta, majd megint elkezdte, de már egyre elviselhetetlenebb módon. Tudni kell, hogy ő viszonylag fiatalon lett terhes, majd az akkori pasijával szétmentek, aztán összejött a jelenlegi férjével, szült neki is egyet. Az esetek nagy százalékában, mikor beszélgetünk, ő a gyerekekről panaszkodik, hogy milyen nehéz és így és úgy és amúgy. Szóval ezért sem értem minek akarja erőltetni, hogy márpedig mi is vállaljunk, mert az milyen jó blabla, hisz állandóan a nyavalygás megy.

Aztán egyszer úgy adódott, hogy kettesben voltunk éppen, a férjemék másik szobában meccset néztek és megint elkezdte, hogy de mert miért nem, önzőek vagyunk és biztos az alakom féltem (rendszeresen járok edzeni, sztem itt egy adag irigység is lehetett) stb. Na nekem itt úgy elpattant az agyam, hogy minden, ami bennem volt, azt ráhordtam. Szóhoz sem jutott, a férjem is bejött, hogy mi a gond, elmondtam, hogy megint a húga megint a kölyök témán lovagol. Na ott ő is bepipult, mert már számtalanszor állítottuk le, hol szebben, hol kevésbé, tehát neki is volt pár kéretlen szava felé. Nem akart egyikünk sem úgymond balhét, próbáltuk a kedvesebb-békésebb vonalat követni (már látom h kár volt), de én addig bírtam cérnával, így is a férjemre való tekintettel sokszor fogtam vissza magam. Ezután fogtuk a cuccunkat és eljöttünk. Én megmondtam, hogy ezek után nem vagyok hajlandó vele semmiféle kontaktba kerülni, a családi eseményeken a többi rokonnal vegyülve megférünk egymás mellett (ez évi pár alkalom) és részemről ennyi. Férjem is jóval ritkábban beszél vele, akkor is csak pár percre, nála is betelt a pohár.

Mindkét sógornőmmel utáljuk egymást.

Az én tesóm feleségével teljesen más kategóriák vagyunk. Éveken keresztül hallgattam tesómtól (a háta mögött, mert nem akarta megbántani) hogy folyton féltékenykedik rám, sír neki mert nekünk hamarabb lett házunk meg esküvőnk és szerinte ezt szándékosan ellene csináltuk. Sosem szóltam semmit, mert nem akartam hogy tesóm két tűz között álljon, meg igazából hidegen is hagyott. De jött a "visszavágás" részéről. Mi már babát terveztünk régóta de sajnos nem jött össze, ő pedig gyorsan teherbe esett, ház és esküvő nélkül. Az első hónapba terhes lett. Majd nagy arccal felém állt és kijelentette, hogy "végre legalább valamibe leelőztelek titeket, ha már képtelen vagy szülni"- nevetve.

Na itt elszakadt a cérna, amikor egy meddő fejéhez ilyet vágnak, több beültetés ellenére sem volt sikeres terhességem, így ez nálam egy időzített bomba volt, ami robbant is. Ott össze vesztünk. Azóta max szia szia viszonyba vagyunk. Nem veszekszünk, de nem is beszélünk.

A férjem húga meg egy pletykás, sz*rkavaró. Mióta össze jöttünk folyton ócsárolt a közös barátoknak, családtagoknak. Anyósóm szemébe, neki ugye az édesanyja szemébe többször engem állított be rossznak, hazugságokkal. Az elején tűrtem mert nem akartam családi vitát, de nem sokáig bírtam és szimplán megmondtam én is a véleményem, kifejtettem az én néző szemszögemet is. Ez neki nem tetszett, úgyhogy onnantól ment az oda-vissza szúrkálódás. Sosem voltunk túl jóban. Ha muszáj akkor el vagyunk egymás mellett egy családi eseményen, de nem ápolunk jó kapcsolatot.