Tényleg ennyire szar vagyok, akit senki sem tud szeretni? 26/N

Sajnálom a helyzetedet.

Abból, amit leírtál nyilván egy nézőpontot ismerünk meg. Nem tudhatjuk pontosan milyen is vagy, mi áll a dolgok hátterében.

Arról nyilván nem tehetsz amibe beleszülettél, de ez bizonyára sok sebet ejtett rajtad.

Sajnálom, hogy a párkapcsolatod tönkrement.

Én azt gondolom, hogy először magaddal kéne megbékélned. Ehhez önismeret fejlesztésre van szükséged, esetleg pszihoterápiára.

Nem vagy életképtelen. Mindazonáltal a helyedben elgondolkodnék munkahelyváltáson. Esetleg szerencsét próbálnék külföldön. Sok sikert és fel a fejjel!

A diákjaid biztos hogy szeretnek! Figyu.. Minden átmeneti állapot az életben. A jó is, de a rossz is. És ezek periodikusan változnak.

A tanári pálya...hat az önmagában egy depi ebben az országban... Magánorakat nem tudsz adni? Esetleg pályát módosítani...

A rossz nem marad veled örökké.

1. Azzal, hogy tanító lettél nem azt jelenti, hogy életképtelen szar vagy hanem, hogy és most tippelek, azért lettél tanító mert szereted amit csinálsz és nem csak a pénzre mész rá ami szerintem a mai világban nagy respect.

2. Sajnálom, hogy ilyen szüleid vannak, de próbáld meg őket teljesen elengedni, nincs rájuk szükséged. Aki így elhajítja a gyerekét nem szülő. A karma mindenkit utolér csak sajnos isten malmai lassan őrölnek legalábbis ezt szokták mondani.

3. Azt se engedd, hogy az exed új barátnője miatt te csúnyának vagy csődnek érezd magad. Ezek tipikusan olyan dolgok ahol nem feltétlen te vagy a hibás és semmilyen emberi kapcsolat nem 1 emberen múlik. Ha te kedves vagy és segítőkész nem bántasz másokat és ezt úgy hálálják meg, hogy kicsesznek veled és kitaszítanak az az ő szegénységi bizonyítványuk. Férfiként mindig is hihetetlen dühös szoktam lenni az ilyen képmutató mocskok miatt akik hülyítik az embereket.... a normálisaknak meg sokszor nem jut semmi jó...na mind1. Engem is basztak át, nagyon rossz volt, én is követtem el hibákat és tudom milyen volt a másiknak... senki nem tökéletes de van 1 határ.

És utoljára tartogattam a leglényegesebbet, kérlek szépen az öngyilkosság meg se forduljon a fejedben még egyszer. Tudom milyen ez amikor azt hiszed ez a megoldás... De az alagút végén mindig van fény, igen nagyon klisé de ezért igaz. Mindenkinek vannak rossz évei és életszakasza valakinek kevésbé rossz valakinek meg még rosszabb. Az én anyám pl szinte egyáltalán nem tartja a kapcsolatot a családjával persze itt mások a körülmények ez tény. Én azt tenném, hogy elmennék másik városba, nem érdemlik meg hogy tudják mi van veled. Nem tudom a barátaiddal mi a helyzet de támaszkodj rájuk, akik igaz barátok mindig segítenek, ha nincs ki miatt ott maradj ahol akkor költött kezd egy új életet. 26 éves vagy, rengeteg hímtársam van ám még egyedül, fogsz találni valakit ebben biztos vagyok csak ne add fel. Én is mindig ezt mondtam mikor barátnőt kerestem, 10 kudarc aztán 1 siker.... nem jó arány de ezzel kell dolgozni. Tudom a helyzeted összetettebb mint az én hülye példáim de egyszerre 1 lépés. És menni fog, én nagyon szorítok!