Hogyan mondjam el a családnak hogy tiszti akadémiára akarok menni?

Valahogy így:

Anya, apa, nagyi, dédi stb!

Figyeljetek jól mert csak egyszer mondom el és a döntésem végleges:

tiszti akadémiára akarok menni és odamegyek, pont!

Ha valaki kicsit is értelmiséginek tartja magát, akkor van annyira értelmes, hogy tudja: minden ember egy külön egyéniség, saját vágyakkal és elképzelésekkel, és örül annak, ha a gyermeke, vagy unokája a saját útját járja.

Valahol itt kezdődik értelmiséginek lenni.

Nekem a felmenőim között van nem kevés pedagógus, bizony, politikus is, de még atomfizikus is akad.

Nagypapám iskolaigazgató volt, három diplomával. Tudod, ő mit mondott? Hogy az a lényeg, hogy boldog felnőttek legyünk, és azt csinálkuk, amit szeretünk. Szerencsére a családban sokan hasonlóan gondolkodnak, és soha nem okozott problémát, ha valaki nem diplomásként képzelte el az életét.

Ráadásul még azt is megszabni, hogy milyen diplomád legyen, hát hogy mondjam... nem vall túl nagy bölcsességre.

A másik dolog: az ember csak akkor lesz boldog, ha megvalósíthatja az elképzeléseit. Ha valaki más életét éli, akkor könnyen egy frusztrált és sikertelen ember lehet belőle.

Egyetértek a 4-essel!!

Az igazi értelmiségi mások elfogadásával és azok döntéseinek tiszteletben tartásával kezdődik.

Ne mások életét éld, hanem a sajátodat!