Család mindenek felett, vagy inkább boldog, kiegyensúlyozott csonkacsalád/mozaikcsalád? (Gondolkodtató, mélyebb kérdések lent)
Mostanában sokat foglalkoztat a téma,kíváncsi vagyok, ki mit gondol, kinek mi a véleménye ezekről. Sokan, akik kapcsolatra, családra vágynak, megtalálják az "igazit", vagy azzá válnak, mindenesetre megtalálják azt a sírig tartó köteléket, amiben anya boldog, apa boldog és persze a baba, gyerek is boldog.
Sokan azonban ennél jóval arrébb lőnek, nem sikerül, akár családi mintából adódóan rossz kapcsolati "szokások" vagy egyszerűen rájön az ember, hogy nem "ő az". Addig még egyszerű is a dolog, amíg az ember nem "kötötte össze az életét". De mi van akkor, ha ez már megtörtént? Ha már családdá váltak. Na és itt jönnek a fő gondolataim.
Egyáltalán mi a család?
Ha a nő terhesen döbben rá hogy nem volt jó választás, vagy már a születés után/ vagy ugyanígy a férfi, akkor jobb külön válni korán, amíg kevésbé sérülnek a felek, vagy megéri összetartani a családot a gyerek miatt?
Mi a lényegesebb inkább? Az, hogy minden félnek legyen továbbra is esélye megtalálni a boldogságot, vagy az ilyen emberek sohasem találják meg, csak keresik, és ezért inkább maradjanak valamiben, amit abszolút nem éreznek saját útjuknak?
Szerintetek hol van az a pont, amikor azt lehet mondani, vége? Stagnáló, semmilyen, amolyan se nem boldog, se nem szomorú kapcsolatban, csak léteznek egymás mellett kapcsolat, család már nem éri meg?
Vagy az, amelyikben mély érzelmek, szenvedély nincsenek, de jó maga a családi viszony, mert anya apa "baráti", mindenben segítünk egymásnak viszonya megvan?
És a nyitott kapcsolatban élő családok?
A mai világban már annyiféle kapcsolatot, családot látni, akár azonos nemű családokat, egyedülálló szülőket, stb., és mégis, amely értékeket belénk neveltek, valamennyire annak mentén próbálunk élni. Vagy ez is lehetetlen: változhatunk, és elkezdhetünk saját értékeket közvetíteni?
Akik "bátrabbak" és kiléptek az alapvető normák közül, megbánták? Okoztak lelki törést ezzel a gyereknek? El tudta fogadni a gyerek a családját? A jövőjére nézve nem okozott kárt a lelki fejlődésében (gondolok itt arra, hogy pl. kevésbé fontos számára a kitartás, az összetartozás érzése, a problémákat nem megoldani próbálja, hanem kilépni azokból, stb.)? Vajon az ilyen gyermekek valóban még nehezebben találnak majd párt, több lesz az életükben a csalódás, hamis partnerek, rossz döntések?
Szívesen olvasnék véleményeket, gondolatokat, saját élethelyzeteket, élettörténeteket.
Én elváltam és mozaikcsaládban élek.
Nehogy azt hidd, hogy egy házasság ami tart mondjuk 30-40-50 éve is akár mindig boldog volt és nem voltak mosolyszünetek, hullámvölgyek amik akár évekig tartottak. Ezek a házasságok azért tartanak sokáig, mert képesek az évek alatt együtt formálódni és változni, képesek együttes erővel túljutni a hullámvölgyeken bármennyire is nehéz és a tisztelet a másik felé akkor sem szűnik meg amikor a szerelem egy időre elhalványul. Ezekben a kapcsolatokban működik a kommunikáció, a kompromisszum és a tenni akarás a jobb érdekében mindkét oldalról. Illetve tegyük hozzá, hogy régen nem dobták ki az ablakon olyan könnyen a másikat mint ma.
Ne maradj benne egy házasságban ha megcsaltak, ha drog/alkohol problémák vannak és a másik nem mutat hajlandóságot arra, hogy letegye. Ne maradj egy fizikailag vagy lelkileg bántalmazó kapcsolatban, de az utóbbit előbb próbáld megoldani, lehet hogy a másiknak fel sem tűnik és változtatna.
A mozaikcsalád szívás, minnél nagyobb annál inkább. A gyereked ide-oda fog ingázni, a másik gyereke is ide-oda fog ingázni. Ha nem egyszerre mennek akkor azért rossz, mert alig vagytok együtt mindannyian. Ha nem szimpi neked az exed új párja vagy neki a gyereked akkor több a stressz, és ugyanezt megkaphatod a másik oldalról is. A gyereknevelés is sokkal nehezebb, mind az új pár(ok) mind az exek részéről. Aztán ha ellennevelés van vagy gyűlölködés a szülők között akkor jobban sérül a gyerek.
Nyilván jobb a gyereknek ha minnél kisebb mikor váltok. Én várandós voltam mikor a férjem megcsalt és utólag hálás vagyok annak a nőnek, hogy felnyitotta a szemem mielőtt megszületett a gyerekem és így ő a legkevesebbet sérült.
Tudsz új életet kezdeni ha akarsz, mindig lehet. De ne kergesd azt az illúziót, hogy csak jobb lehet. Olyan mint a kaparós sorsjegy. Vagy nyersz vagy nem. De csak aazután tudod meg, hogy megvetted, de ha a mostani a "jobb" mint az ezt követő akkor már hiába bánod meg.
Ha nincsenek a fentebb említett okok a válásra én inkább megpróbálnék túllépni a lelki válságán a kapcsolatnak és feléleszteni a tüzet. Ez egy ilyen gondolatmenetnél nem 1-2 hét lesz, de valamiért hozzámentél ehhez az emberhez és ha csak stagnál az élet és beleuntál az unalmas hétköznapokba arra nem a válás a megoldás, hanem hogy feldobd.
válasza: válasza:"Ha a nő terhesen döbben rá hogy nem volt jó választás"
Hát igen. Előbb meg kell ismerni egymást rendesen. Sokan még saját magukat sem ismerik. Nem hogy a másikat. Gyermeket vállalni meg csak akkor szabad már, amikor a NAGY SZERELEM elmúlt. Ha még akkor is úgy érzed, hogy vele akarod leélni az életedet...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!