Szülnél úgy, hogy nem találtad még meg a saját utadat? Meddig várnál?
Próbálom leírni, hogy értem a kérdést.
26 éves vagyok, van már két diplomám, éltem és tanultam külföldön is (kétszer). Kiskoromtól kezdve eseménydús az életem, szóval nem egy ingerszegény környezetben, a négy fal között éltem, nőttem fel. A szüleim, nagyszüleim is sikeres emberek.
Mégis azt érzem, hogy még a mai napig sem tudom azt mondani, hogy igen, most jó helyen vagyok az életben.
Október óta dolgozom az édesanyám cégénél, neki nem titkolt vágya az, hogy egyszer majd én vegyem át tőle a vezetést... Bevon mindenbe, örömmel tanítgat, de én nem vagyok biztos abban, hogy ezt szeretném csinálni. Mikor bennetek van az a "gut feeling", vagy nem tudom, hogy mondjam. Érzitek, hogy vár még rátok valami, valami ennél jobb.
De közben vágyom arra, hogy családom legyen, hogy anyuka legyek. 17-18 évesen úgy terveztem, hogy 21-22 évesen akarom az első gyerekemet, ez tolódott, mert beszippantott az egyetemi élet, a gondtalanság, szórakozás stb. Utána azt mondtam, hogy majd 25 évesen. Most ott tartok, hogy már nem is 2-3 gyereket szeretnék, hanem egyet, lehetőleg 30 éves korom előtt.
A vőlegényemmel is sokat beszéltünk erről, ő a legnagyobb támogatóm és támaszom a szüleim mellett, szerinte semmi nem lehetetlen, és akár gyerek mellett is lehet egyetemre járni, vagy vállalkozást kezdeni és lehet, hogy pont a "gyereknevelős években" fog beugrani, mi is érdekel a legjobban.
Úgy érzem, hogy megrekedtem az életben, és félek, bárhogy döntök, az rosszul fog elsülni. Mert én is, a párom is nagyon vágyunk már babára, de közben azt is érzem, hogy mielőtt anya leszek, szeretnék valamit letenni az asztalra én is. Csak ugye így, hogy azt sem tudom, hogy hol van az az asztal, elég nehéz lesz...
válasza:"Október óta dolgozom az édesanyám cégénél, neki nem titkolt vágya az, hogy egyszer majd én vegyem át tőle a vezetést... Bevon mindenbe, örömmel tanítgat, de én nem vagyok biztos abban, hogy ezt szeretném csinálni."
Ő tudja ezt?
""gut feeling", vagy nem tudom, hogy mondjam"
Mondd inkább magyarul...
válasza: válasza:Ezt életeleji válságnak vagy kapunyitási pániknak hívják.
Szerintem, ha nem tudod, hogy mi lenne a te utad, akkor jöjjön a gyerek, aztán időközben talán rájössz.
válasza:"A vőlegényemmel is sokat beszéltünk erről, ő a legnagyobb támogatóm és támaszom a szüleim mellett, szerinte semmi nem lehetetlen, és akár gyerek mellett is lehet egyetemre járni, vagy vállalkozást kezdeni és lehet, hogy pont a "gyereknevelős években" fog beugrani, mi is érdekel a legjobban.
Úgy érzem, hogy megrekedtem az életben, és félek, bárhogy döntök, az rosszul fog elsülni. Mert én is, a párom is nagyon vágyunk már babára, de közben azt is érzem, hogy mielőtt anya leszek, szeretnék valamit letenni az asztalra én is. Csak ugye így, hogy azt sem tudom, hogy hol van az az asztal..."
Nincs mire várnod. Ne asztalt keress: babakocsit. Abba tegyél valamit. :)
válasza:Tudja anyukám, igen. Vagyis nagyon mélyen nem avatom be, tehát nem minden nap ez a témánk, de tavaly ezért mondta, hogy kezdjek el nála dolgozni, hogy valamerre induljak el, aztán vagy beválik, vagy nem.
Párom apukája szokta mondani mindig, hogy az egyetemen nincs felső korhatár, oda akár 70 évesen is lehet menni akár, meg hogy ő is 40 felett találta meg azt, amit a szenvedélyének érez, és nem a munkájának.
válasza:"mielőtt anya leszek, szeretnék valamit letenni az asztalra én is"
Már letettél:
26 éves vagyok, van már két diplomám, éltem és tanultam külföldön is (kétszer). Kiskoromtól kezdve eseménydús az életem ... Október óta dolgozom az édesanyám cégénél ... vágyom arra, hogy családom legyen, hogy anyuka legyek ... A vőlegényemmel is sokat beszéltünk erről, ő a legnagyobb támogatóm és támaszom a szüleim mellett ... én is, a párom is nagyon vágyunk már babára"
Ez pont elég.
válasza:Sokkal nehezebb azt megtalálni, akivel gyereket szeretnél vállalni, mint elvégezni egy vagy több egyetemet.
De miért csak a vőlegényed? Miért nem házasodtatok már össze?
válasza:Nincs tokeletes alkalom hozza szerintem.
En szultem ugy, hogy lehetett volna meg hova fejlodnom, mert nem igazan talaltam akkoriban a helyem a munka vilagaban, utaltam amit csinalok.
Nyilvan tamogato ferj az megvolt, tehat nem egy se veled, se nelkuled kapcsolatban voltam, mar evek ota hazasok voltunk akkor.
Es akkor en inkabb ugy dontottem, hogy legyen a csalad az elso. Aztan vegulis ugy jott ki a lepes, hogy szules utan, mar gyerek mellett elvegeztem meg egy szakmat, ide is mentem utana dolgozni, nem a regi munkahelyemre. Ezt mar szerettem.
Most epp meg egyetemben gondolkozom, mert azt erzem, hogy meg mindig tanulnek es fejlodnek.
Szoval az elet nem allt meg :)
De igen, persze, nehezebb gyerek mellett pl a tanulas, de nem megoldhatatlan.
válasza:Én átérzem mit mondassz teljesen!
28 éves leszek idén.
Amikor leérettségiztem, belekeztem egy technikumba, de hamar hagytam..nem az én utam volt. Elmentem dolgozni. Szerettem, de nem jött az érzés.. stb... sajnos én anyagi körülmények és családi helyzet miatt külföldre nem juottam el soha. 18 évesen lett párom, elég nehézkes és szenvedős volt a kapcsolatunk... a szülei miatt. Régi módi, begyepesedett emberek, akik semmi komprumisszumra nem hajlandók és a gyerek nekik a csicska.
Emiatt mondtam, hogy költözzünk össze, vagy már arra a pontra jutottam, hogy szeretem a párom, de ezt a szenvedést nem és hagyjuk ezt a kapcsolatot. 5 évig ment ez...
Aztán úgy döntött össze költözik velem, de akkor terhes is lettem.
Így összeköltöztünk, lett esküvő (csak család volt, polgári), aztán gyerek.
23,5 évesen szültem. Folyamatosan azt éreztem, hogy el vagOk veszve.
Aztán 25 évesen megszületett a kistesó.
Én ezidő alatt emelt érettségit csináltam, elvégeztem egy tanfolyamot, jogositvanyt szereztem és egyetemre mentem.
Sajnos a szakomnak nem sok értelme van, most váltok.
De valahogy még most sem találom a helyem.
Viszont az elmúlt 4-5 év ráébresztett arra, amit mindig is tudtam belül mélyen...hogy nem élek csak vagyok...az idő meg csak telik..
Elegem lett a bezártságból és ha gyerekeim elérik az iskoláskort, akkor tervben van egy amerikai utazás, addig pedig az erre való megszerzése..
A sajat hazat elengedtem, mert nem tudom, hogy hol szeretnék élni ev tizedekig..egyelore valtozasra vagyok.
Itt se munka lehetoseg, semmi..szóval most azt szeretnék talalni és lehet akkor fogokegvilágosodni én is.
Tudod, én már gyerekkoromban se nagyon találtam a helyemet...és sokáig nem maradtam meg egy helyen. Nekem kell a változás, a harmónia a természettel..stb.
Néha irigylem azokat akinek jön ez az IGEN érzés...én még várok rá. Immáron 2 gyermekes, házas nőként. Sokszor szomorúan, hogy felnőttem.
Furcsa érzések ezek, de kellenek ahhoz, hogy az ember változzon és változtasson.
Mindesetre szerintem te most abba a szakaszba értél, amikor a baba következik. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!