Hölgyek, szeretitek az érzelgős férfiakat?

én nagyon szeretem! Az én férjem pont ilyen. És imádom! Csak az ilyen férfiak vonzottak mindig is...

22/L

tegnap 20:19

A Titanic az egyik legrosszabb film amit valaha láttam. Szörnyen unalmas, ezen inkább aludni lehet (én sajnos filmeken nem tudok elaludni) mint sírni.

Azt még elismerem, hogy én megrekedtem a fejlődésben, de a titanic az minden csak megható nem.

21f

Én nő vagyok, és egyetértek kinzo-val, a Titanic borzasztó hatásvadász és primitív, szóval aki ezen sír, az kicsit még gyerek érzelmileg.

Amúgy én egy érzékeny és érzelmes nő vagyok, és a hasonló lelki alkatú férfiakat szeretem, mert csak velük tudom megértetni magam. Viszont azért legyen egy határ, mert ahhoz, hogy kívánjak egy férfit, és rábízzam saját magam és a kisbabámat, ahhoz kell, hogy legyen önfegyelme, önkontrollja, belső ereje. Mert különben egy tutyimutyi, támogatandó kislánynak nézem, és nem tudok rá férfiként nézni, se erős támaszként.

Másrészt nem csak az ilyen túlérzelgős férfiak nézik a belső értékeket, szóval a nem érzelgős, önfegyelemmel, önkontrollal és belső érettséggel rendelkező férfiak is ugyanúgy értékesek és nézik a belső értékeket.

VISZONT én sok érzelgős férfit ismerek, akik valóban egyedül vannak, és nincs sikerük a párkapcsolatokban, és ez nem az érzékenységük miatt van, hanem mert már terhes és férfiatlan a túlságos érzelgősségük. Szóval erre figyelj oda, kérdező, hogy ne legyél túlságosan férfiatlan és kislányos, mert azt egy nő sem szereti, mert a nő férfit akar alapvetően, akire számíthat, aki erős és megvédi. Két külön dolog az érzékenység és a terhes, lelki problémákból fakadó érzelgősség.

Úgy, ahogy te se akarsz egy hangoskodó, nagydarab, férfias nőt magadnak, úgy a nők se akarnak egy gyámolítandó, sírós, önfegyelemmel és önkontrollal nem rendelkező fiút maguk mellé.

Arra jöttem rá, hogy kevés dolgon hatódok meg annyira, mint egy elérzékenyült férfin. Hát nem túl sokszor hatódok meg...

Szerintem a nők értékelik, ha a teremtés koronái is ki tudják fejezni az érzelmeiket. Persze azért vannak határok. (Biztos sok férfi 1000rel tiltakozik, hogy a nőknek a "rossz fiúk" kellennek stb, stb. Biztos sok ilyen van, de az már azért reflektál vmit az adott nőszemélyről is.)

Tehát az én válaszom: én személy szerint szeretem őket. Nagyon is... már-már majdhogynem ideális. :)

Vagy amikor magamba roskadva ülök a buszon hazafelé miután visszavittem a kislányomat az anyjához,és még mindig a vállamon érzem ahogy ott alszik és megpihen.Nincs ott,de olyan csodás lenne ha még mindig itt lenne velem és nem kellene két hétig várni egy újabb csodára.Mindig őrülten hiányzik,de ekkor a legrosszabb,s ilyenkor mindig kiszökik pár könnycsepp a szememből.Ha akarnám sem tudnám visszatartani,de miért is akarnám?

Régen még amikor hittem a szerelemben a Titanic végét én is megkönnyeztem az akkori barátnőmmel,ma már nem érdekelnek a hasonló témájú filmek.Viszont meghatódom Forrest Gump egyszerűségén,kitartásán,azon,hogy képes egyvalakihez ragaszkodni,képes mindenben a jót látni.