18 évesen, elsőévesként melyik lakhatási forma a jobb, kényelmesebb?

Szüleimmel úgy egyeztünk meg, hogy az első évben még albérlet, aztán ha tetszik Budapest, vásárolunk lakást nekem.

Maga a szakom önköltséges, biztosan bejutok, elkezdtünk lakásokat nézegetni (bérelve). Azért vannak bizonyos szempontok, helyileg, komfortilag, így egy kicsit magasabb árkategóriában nézelődünk, erre jön még az, hogy van egy 2 éves dobermann kutyusom is... Eddig két tulajdonossal beszéltünk, a kutyára azt mondták, hogy mehet, de akkor az +80-100.000ft minden hónapban.

Itthon csak a legvégső esetben hagynám, nem azért, mert a szüleimben nem bízom, hanem mert ő az én kutyám, kb. mintha a gyerekem lenne.

Másik opciónak felmerült, vagyis fel lett ajánlva, hogy apukám unokatestvéréhez költözhetnék, Budakeszire. Családi ház, nagy kerttel, a feleségével élnek ketten. Mondták, hogy szívesen látnak, ha úgy van. Jóban vagyunk, imádják a kutyát is, ha családilag utazunk, ők vigyáznak rá mindig. Gyerekként én is rengeteget voltam náluk, velük, szóval nem ilyen szegről-végről kapcsolat ez.

De félek, hogy így nem lenne meg az a tipikus egyetemista érzés, mert hiába van közel, mégis csak másik város, nem központi rész, autóval ki-be járkálni minden nap nem tudom, mennyire lenne jó ötlet.

Édesanyám azt mondja, ő a második megoldással lenne a legnyugodtabb, mert nem lennék egyedül, bármi baj van, van segítség, nem az van, hogy ott vagyok egyedül a fővárosban. Őt eléggé megviseli, hogy elköltözöm, apukám meg azt mondja, hogy ezt nekem kell eldönteni, mindkét opciónak megvannak az előnyei, hátrányai.

Az egyik részről ott van az, hogy először laknék egyedül, független lennék és valahol azért már vágyom erre. Viszont sosem éltem még lakásban, nem tudom, nem érzeném-e bezárva magam, én imádok kint lenni a kertben, kiülni napozni, fürdeni, vagy csak úgy tanulni akár. A kutyám benti kutyus, szóval miatta nem aggódom, hogy nem bírná a lakásban, de nyilván olyan szempontból nem mindegy, hogy kiengedem pisilni és tudom, hogy biztonságban van a kertben, vagy késő este még öltözzek, vigyem sétálni stb. (mozgatva és foglalkozva van vele eleget, nem erről van szó!).

Ha mondjuk Budapesten belül laknának, úgy nem gondolkoznék egy pillanatig sem ezen, de így, hogy jó 15 km az egyetem tőlük, a távolság miatt inkább mennék albérletbe. Meg akikhez költöznék, a szüleimmel egykorúak körülbelül, nem tudom, örülnének-e egy egyetemista életviteléhez... Mert most azt mondják, hogy igen, várnak és nagyon örülnének, de más 1 hetet együtt tölteni, meg más 1 évet.

Ti hogyan döntenétek ilyen helyzetben?

(a kutyámhoz ragaszkodom, így tényleg a legvégső esetben hagynám itthon)