Most mégis mit mondjak a családomnak? Hogyan ússzam meg a szégyent ami érni fog?

A szüleim elég jól élnek, 18 éves korunkig támogattak minket a testvéreimmel. Két bátyám van, az egyik 6 a másik 4 évvel idősebb nálam. Mind a ketten programozók lettek, és elég jól megvannak, az idősebbik bátyám már házas, a kisebbiknek 4 éves stabil kapcsolata van. Ők mindig is normálisak voltak, és a szüleink támogatták őket az egyetem alatt is. Mikor én szakot választottam akkor a szüleim szörnyen leteremtettek, hogy nem lesz belőlem semmi, a művészetből csak éhenhalni lehet. Az egyetem első éve után kibuktam, most dolgozom egy “büfében” és takarítok is mellette másodállásban. Így sem vagyok túlságosan eleresztve anyagilag, egy másik lánnyal élek együtt egy lakásban, és még sosem volt kapcsolatom. Én próbálkoztam, de egyik sem jött össze, most pedig, hogy egész nap dolgozom, időm sincsen rá.

A család most el akar menni nyaralni együtt, és bár én mondta, hogy nem futja nekem nyaralásra, meg szabit sem nagyon tudok kivenni (nem akarok), mégis mondták, hogy jaj, hagyjam, ez nem lesz nagy nyaralás, spórolósra vesszük. Ahha… a fejenként számolt összeg az egyhavi fizetésem kb 2/3-a a két hét nyaralásra. Egyáltalán nem tudom ezt kifizetni, és nincs kit vinnem magammal, pedig ez ilyen “páros” nyaralás lenne. Jól belebuktam, hogy az álmaimat akartam követni, és nem vágyom arra, ami fogadni fog a családban, ha elmondom a teljes valóságot. Már így sem könyvelnek el sikerként.. 22N