Amíg a családi háttereteket nem rendezitek, kezdenétek párkapcsolatba?
Elváltak a szüleim, az apám kb. semmilyen szerepet nem játszott az életemben. Ha jelen is volt, akkor is maximum lecseszett.
Anyám újraházasodott, azzal együtt lett egy bully mostohatestvérem, valamint egy erősen nárcisztikus mostohaapám, akinek az az elve, hogy minél hangosabban ordít, annál inkább igaza van. Anyám ezt 10 évig csendben tűrte, majd elkezdett engem hibáztatni, hogy miattam ment hozzá, és viseli ezt el, én tehetek arról, hogy így alakult az életünk és ne panaszkodjak, inkább legyek hálás, hogy a férje csak kiabál és nem ver meg minket, akár azt is megtehetné...
Szóval ebben nőttem fel, nem nagyon volt előttem normális családi kép, szülői minta. Ez a mostani életemre is kihat, pl. ha valaki felemeli a hangját a környezetemben, akár örömében, én összerezzenek, mert várom az ordítozást, jön a gyerekkoromból jól ismert gyomorideg. Stresszt sírással kezelem, fokozottabb helyzetekben pánikrohammal.
Már járok terápiára, de ez is sok idő volt, mire ide eljutottam, mert otthon 20 évig azt hallgattam, hogy mentális betegségek, mint olyanok, nem léteznek, aki depressziós, menjen ki a földekre kapálni, rögtön nem lesz ereje utána szomorúnak lenni.
Sok időbe telt, amíg rájöttem, hogy azért kötődöm túlságosan másokhoz, mert reménykedek abban, hogy szeretni fognak. Pl. középiskolásként belekerültem egy mérgező kapcsolatba, elnéztem, hogy megcsal, megaláz, mert féltem attól, hogy nélküle rosszabb lesz, és hogy úgy legalább néha velem van. Barátokhoz is túlságosan ragaszkodom, a legtöbb barátnőm általános iskolás korom óta megvan, szoros a kapcsolatunk, így ők tudják ennek a miértjét. De egy induló kapcsolatban hogy magyarázzam el, hogy nem betegesen féltékeny vagyok, csupán ha éppen fél napig nem válaszol az illető, arra következtetek, hogy valamiért megharagudott rám és többet már biztos nem keres? Azért ez nem éppen egy elsőrandis téma...
Meg arra is gondolok, hogy van így is elég bajom, hiányzik-e nekem egy másik ember rigolyája, kell-e az, hogy valaki még pluszban legyen az életemben?
Szóval akik nehezebb családi háttérrel rendelkeznek, hogy kezelték ezt?
(24 éves lány vagyok)
válasza: válasza:Nem ugyanez, de hasonló van nekem is.
A régi családoddal megszakítani minden kapcsolatot. (Anyukád meg tipikus nő, aki azért megy férjez, hogy az eltartsa. Megkapta érte a jutalmát.)
Hiányzik valaki neked, DE nem akárki, hanem akivel nagyjából jól megértitek egymást.
A családi mocsok nem elsőrandis téma, de nem is első randin kell összejönni, szerintem a legtöbbeken meglátszik, ha sokat cseszegették (óvatos, félénk, stb.). Szerintem keress hasonló srácot, nem keveseknek van/volt hasonló baja. Itt alkalmazható az előbbi (látszik) módszer: akin látod, hogy csöndesebb, nyugisabb, az való neked. (Azért lehetőleg ne életképtelen cicafiú legyen :D)
válasza: válasza:Nagyon hasonló hátterű vagyok hozzád. Annyi különbséggel, hogy az én apám alkoholista és elhanyagoló volt, később hajléktalan lett. 11 éves voltam, amikor utoljára láttam(nemsokára 31 leszek).
Anyám meg 20 éven keresztül idegbeteg és elhanyagoló volt, mert rengeteget dolgozott. Az idegbetegségéből kinőtt, hogy elkezdtunk tesommal dolgozni és nem volt annyi gondja ránk.
Alapvetően a családunk olyan mint az Addams family. Én meg olyan vagyok mint a Wednesday, csak nem vagyok annyira pszichopata mint ő 🙈.
Nekem eddig egy kapcsolatom se sikerült. Kb 5 db 1-3 évig tartó kapcsolatom volt, ezekből 3 a terápia előtt többé kevésbé bántalmazói, a másik 2 a terápia utániak pedig elhanyagolói jellegűek voltak. Volt ezen kívül a 20-as éveim elején olyan is, hogy kereken 1 hónapig tartott meg ilyen apróságok.
Mostanában gondolkoztam ezen újra, de valahogy sose sikerül senkivel zöld ágra vergodni és haladni, csak egy helyben toporgok. Jobb lenne egyedül maradni, de ugyanakkor meg vágyok egy normálisabb életre.
Aki normális annak nem én fogok kelleni, akinek meg kellenék az is legalább olyan sérült mint én.
Elvileg augusztustol én is el tudok kezdeni egy új terápiát. Ebben látom az utolsó lehetőséget, mert ez sématerápia lesz és ez a terápiák királya.
Viszont tesómnak egy osztálytarsanak kb az 5. pszichológus hozta meg az átütő eredményt. Benne van a pakliban, hogy nem az első szakember lesz aki megvaltja a világot, illetve ez egy élethosszig tartó folyamat kb.
válasza:A megfelelés nálam is megvan, úgy nőttem fel, hogy ha 4-est kaptam valamiből, napokig ment otthon, hogy majd így mehetek a Tescoba árulni a parizert, semmire sem fogom vinni, 40 évesen is majd járhatok biciklivel a kisboltba dolgozni, meg jó lesz, ha hozzászokom a koránkeléshez, mert a gyárba nem 8-ra kell járni... Úgy, hogy év végére mindig kitűnő voltam, de évközben néha becsúszott 1-1 négyes.
A mai napig emlékszem arra is, hogy mekkora ajtócsapkodás, meg tányértörés volt otthon, mert szolfézsból (!) a zeneiskolában azt mondta a tanárnő anyámnak, hogy csak a jóindulata miatt kaptam 5-öst év végén... Hogy én őt ezzel milyen helyzetbe hoztam, lesült a képéről a bőr a terem előtt, mi az, hogy jóindulat kellett az ötöshöz.
Az más tészta, hogy az Aldiban dolgozó volt osztálytársam többet keres, mint én a jogi diplomámmal.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!