Tényleg a gyerek a hibás és vessen magára, mert elköltözött otthonról és innentől nem volt hova visszamennie?
Szüleim épp váltak és egy férfihoz költöztem, akihez nagyon nem akartam, de nem mertem nemet mondani. 2 hónap múlva vissza kellett költöznöm, aminek örültem, de nem látták sehol szívesen. A szülők közös házát épp árulták, aztán egyik testvér ide, másik oda került. Engem apám azzal a címszóval zavart el, persze a testvérem irányításával, hogy én cserben hagytam. Meg hogy nem itt lakom, hanem csak itt alszom. Onnantól kezdve végig szenvedtem az életemet, nem jutva semmire. Időközben kiderült, hogy diagnosztizálatlan autista vagyok, egyéb zavarokkal, beleértve a figyelemzavart és a kétbalkezességet. Rengeteg célom volt, amelyekben ezek korlátoztak, persze nem tudva a betegségekről. Pénz is korlátozott, mert albérletben élek, már lassan 20 éve és ha úgy volt, hogy utcára kerülök vagy nincs pénzem, le se tojt senki. Azért, mert egyszer el mertem költözni. Depresszió, öngyűlölet, mozgásszervi betegségek sem kerültek el és a mai napig gyűlölök élni. Szerettem volna több segítséget, nem pedig idegileg tönkremenni a semmiért. Senki nem figyelmeztetett, hogy kommunikációs problémám van, ne erőltessek olyan iskolát. Eleve olyan suliba kellett jarnom, ahol a kézügyesség fontos volt és ott 3 évet pocsékoltam el, mentem máshová.
Anyámat az akkori férje foglalta le és oda se mehettem lakni. Egyszer mondtam neki, hogy 3 napom van költözni, mit csináljak. Azt mondta,hogy megkérdezi, van -e albérlet a környéken.
Legalább pár hónapot vagy 1-2 évet lakhattam volna rendes helyen, tudtam volna spórolni a hitel alapra és rég lenne lakásom. Párkapcsolatomban se volt minden jó, mert olyanokat fogtam ki,hogy többet ártottak, minthogy közösen értünk volna el bármit is.
2 testvéremnek jobb. Egyik ingyen lakik, masik meg rengeteg segítséget kap, aminek én is örültem volna régen, pedig nekem hozzá képest jóval kisebb igényeim voltak.
Tényleg akkora bűn, ha valaki elköltözött otthonról és többet nem mehet senkihez, oldja meg innentől? Más is járt már így vagy ez egyedi eset ? Mert rengetegen sajnálgattak az első munkahelyemen, hogy albérletben lakom. Utólag gondoltam bele, tényleg én voltam az egyetlen, aki szinte gyerek fejjel szenved úgy, hogy nem így akart élni.
válasza:Nyilván tehettek volna többet a szüleid, de nem rajtuk múlt, hogy hogyan alakult az elmúlt 20 évben az életed.
Valakinek 16 évesen már nyakába kell vennie az életét még is viszi valamire, más meg 35 évesen is otthon van, vagy élvezi a szülői támogatást és nem jutott azóta egy lépéssel se előrébb az életében.
Szerinted csak a szülőkön és másokon múlott ez?
Értem hogy szar, értem hogy vannak hátráltató tulajdonságait, de ezek mindenkinek vannak! Kérdés, hogy mit kezdesz velük, mit akarsz és mit teszel érte!
Ha valami nem jött be, az azt jelenti, hogy cserélni kell, más irányt venni, kicsit úszni, és nem hagyni magad a sodrással, utána meg hibáztatni a folyót. Van két karod, lábad, ússzál a part felé! Ha nem teszed, nem hibáztathatsz másokat, hogy miért nem úsztak helyetted.
válasza:"Tényleg a gyerek a hibás amiért elköltözött...?"
Te egy 40éves felnőtt ember vagy, basszus!
válasza:Ne a tiktokrol diagnosztizáld magad.
Keress egy saját albérletet.
válasza:"egy férfihoz költöztem, akihez nagyon nem akartam, de nem mertem nemet mondani"
Én már itt, a legelején elakadtam.
Miért költöztél hozzá, ha nem akartál? Miért nem mertél nemet mondani neki?
válasza:Gyanítom nem díjazták anno a szüleid, hogy odaköltöztél egy férfihoz, akihez nem is akartál, és ezért nehezteltek rád.
Viszont, a gyermekem előtt mindig nyitva lesz ajtóm, főleg, hogy 2 hónap után magad is rájöttél, hogy nem a legjobb döntést hoztad meg a költözéssel akkoriban. Mindenki követ el hibákat, hoz rossz döntéseket, pláne 18-19 évesen, de a szülőknek ott kellene lennie támogatásképpen érzelmileg, mert kire számítson az ember, ha a saját szüleire sem tud? Nyilván meghallgatnám a másik oldalt is, a szülők/testvérek nézőpontját, de nem tudom elképzelni, hogy ha a fiam 2 hónap után vissza szeretne térni a szülői házba szinte még gyerek fejjel, egy elhamarkodott döntése miatt, akkor ne engedjem vissza.
Lehet, hogy másképpen alakulnak az utána lévő éveid, ha akkor van kihez menned, de lehet, hogy nem. Én azt javaslom neked, hogy próbáld meg lezárni a múltad, ne rágódj a régi dolgokon és sérelmeken, mert ezek tartanak vissza, és nyomják rá a bélyeget a minden napjaidra és sikereidre. Ha kibékülsz magaddal, és a környezeteddel is, akkor pozitívabban tudsz a jövőbe tekinteni majd. Nem késő még egy olyan tanfolyamot elvégezni vagy szakmát szerezni ami valóban érdekel, vagy amiben ügyesnek érzed magad, ez lehetne is akár az első lépés a fejlődésed útján.
válasza: válasza: válasza:20 éve történt, leírtak alapján nem is lehet véleményt mondani. Nem azért mert, nem igaz amit írtál de összefüggések nem derülnek ki, illetve szülők véleményét sem tudja itt senki.
Legjobb volna, ha keresnél egy jó pszichológust akivel helyre tennétek a történteket. Nem bántásból írtam, sokat segítene.
válasza:Egy kérdésem van csak.
18 elmúltál?
Na onnantól felnőtt vagy!
Bár hülyeséget csinálni akárhányévesen lehet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!