Érzéketlen vagyok, mert nem vigasztalom a rokonomat most, hogy tönkrement az élete?

Anyukám férjének a lánya, tehát a mostohatestvérem.

14 év után ért véget a kapcsolata/jegyessége, amiért bőven tett is. Részéről folyamatosak voltak a megcsalások, gimiben anno összeszámoltuk, több sráccal 'kavart' úgy, hogy végig komoly kapcsolata volt, mint összesen mi, többiek hárman, végig szingliként. Utána érettségit követően összeköltöztek, akkor volt két év, mikor "megjavult", nagyon akarta már 19-20 évesen is az eljegyzést.

Aztán kezdődött a mostani helyzet, amiben lebukott. Néha félrelépett, elmondása szerint azért, mert utána sokkal jobb barátnő volt otthon, sokkal jobban értékelte a párját és neki kellett ez, hogy a tűz közöttük megmaradjon. Akkor is mondtam már neki, hogy ez nem normális, nem egészséges, így nem lehet leélni egy életet, családot alapítani... Utána közöttünk a kapcsolat meg is szakadt kb. teljesen, mert ehhez sem akartam asszisztálni + nagyon rosszindulatú lett velem szemben, abba is belekötött kis túlzással, hogyan veszem a levegőt.

Évek óta már csak karácsonykor találkoztunk, beszéltünk pár szót, amúgy semmit.

Végül tavaly tényleg megvolt a lánykérés, jövőre lett volna az esküvő, de egy megcsalásról tudomást szerzett a párja. Veszekedés, kérte, hogy vallja be legalább, utána talán megbeszélhetik, mostohatesóm be is vallott egyet, kiderült, hogy a párja nem azt tudta meg... Szakítottak, le lett fújva minden, mostohatesóm visszaköltözött az anyjához.

Mindenki sajnálkozik, de már hetek óta, kb. mintha meghalt volna valaki. Én is mondtam, hogy sajnálom, de ennyi, nem gondolom, hogy naponta kéne mondani, valamint, mint írtam, bőven megdolgozott ő ezért.

Nevelőapám (az apja) meg engem ugráltatna, hogy hívjam fel, írjak neki, hívjam el ide-oda, ha megyek vissza Pestre, hívjam el magammal pár napra, jól jön most neki a társaság, meg tegnap elkezdte mondani, hogy ha úgyis megyünk nyaralni a barátnőimmel, hívjam el őt is. Mondtam neki, hogy ne haragudjon, de köztünk már évek óta nincs meg a jó kapcsolat, nem is beszéltünk, a szakításról sem tőle hallottam, így nem gondolom, hogy nekem kéne most ugrálni, felvidítani, nyaralni hívni.

Erre a fejemhez vágta, hogy érzéketlen k.cs.g vagyok, és hogy ha én ehhez így állok hozzá, jobb is, ha egy szót sem szólok az ő lányához, mert nem érdemlem meg (!!).

Sajnálom, mert tényleg magasról zuhant hatalmasat, de nem érzem, hogy nekem kéne istápoljam, meg szaladni utána, keresni.

13 évesen, szinte még gyerekként jöttek össze, ott elromlott már ez, mert tényleg nagyon fiatalok voltak.