Szülő-felnőtt gyereke kapcsolatban mi a normális, melyik lenne a helyes út és miért gondolkodnak erről ennyire eltérően az emberek?
A két véglet:
Látok olyan szülőket, akik bár egész életükben nem segítették, nem támogatták a gyerekeiket, most idős korukra természetesnek veszik, elvárják, hogy a felnőtt gyerekei akkor is segítsék őket anyagilag, ha esetleg nekik ez komoly anyagi teher, elvégre ők a szegény, beteg szülők, akiket segíteni kell. Ismerek olyan fiatalokat, kevésbé fiatalokat, akik sokkal lazábban, kényelmesebben éltek, élnek, mint a szüleik valaha is, mégis elvárják, elfogadják az idős, szegény szüleik anyagi támogatását, mert hát ők a gyerekek, nekik ez jár addig, amíg a szülők csak élnek.
Nem, nem mondom, hogy mindenki, akit kiraknak az utcára, az majd támogatja a szüleit, de pl a párom ilyen. Olyan általános iskolába járatták, ahonnan csak hétvégén mehetett haza. 17 évesen már albérletben élt a saját keresetéből. Az apja alkoholizmusa miatt sosem volt semmire pénzük, a továbbtanulását sem támogatták. A nevelőapja is lebeszélte később a tanulásról, nem segítette, most mégis természetesnek veszik, hogy őket támogatni kell, és a párom is kötelességének érzi, mert az ő erkölcsi normája olyan, hogy az idős szülőket segíteni kell. A párom nem nyomorog, mert saját erőből 3 szakmát, 3 diplomát szerzett munka mellett, normális állása van, de pl saját lakása még nincs, mert arra így nem telik.
Több 30-40 éves ismerősöm viszont még mindig burában él. Látom, hogy elfogadja a szülei anyagi támogatását ahelyett, hogy megpróbálna magával kezdeni valamit ás fel sem tűnik nekik, hogy ez így nem normális.
válasza: válasza:
válasza:A "helyes" követendő utat feketén-fehéren le van írva az Alaptörvényünk+családjogi törvényünk:
(3) A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását.
(4) A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.
Tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul.
A "rászoruló" szülőkről kötelesek vagyunk gondoskodni, a gyermekekről pedig mindenekelőtt a szülők kötelesek gondoskodni.
Módszerekről/eszközökről törvényes keretek között mindenki maga döntsön.Ne várjuk meg, ameddig a család a tartásért egymás torkának esik a bíróságon.Felelősséggel tartozunk egymásért, valamiféle párbeszéd azért működjön a családban.Én azt látom, hogy ezzel van egy családi életben a legnagyobb probléma és sok esetben nem is ismerjük egymást.Sok helyen a családtagok két lábon járó pénztárcának nézik egymást identitás nélkül. Ez egészségtelen, mindenkinek fel kellene ütnie a vonatkozó családjogi szabályokat és tudni/tudatni ki mihez tartsa magát. Dehát a nevelési módot is a szülő álmodja meg és rendszerint elfelejtik a gyereket felhomályosítani a jogaikról többnyire kötelezettségeik vannak. Azokról az önző emberkről, akik visszaélnek a jogaikkal neked is, nekem is megvan a véleményünk szerintem.Elítélni azért senkit nem fognak másfelől, amiért családi körben túlzott anyagi megbecsülésben részesül. Maximum irigységre ad okot és egy fórumbejegyzésre.Ha nem törvényi oka van, személyes kompenzáció a szülő/gyermek felé az elszenvedett sérelmekért.Ezeket a sérelmeket pedig nem olvassuk a reggeli lapokban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!