Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Elegem van a szüleimből, mit...

Elegem van a szüleimből, mit tegyek?

Figyelt kérdés

Most állok érettségi előtt, szeretnék tovább tanulni, de a szüleim az összes önbizalmamat elveszik az egésztől.

Ez nagyon fáj nekem. Mindig azt hajtogatják, hogy úgysem fognak felvenni.

Mit tegyek?


2009. jan. 2. 10:32
 1/10 anonim ***** válasza:
100%
Tanulj sokat, bízz magadban, és ha felvettek, röhögj a szemükbe! :) Ismerem én is ezt a fajta szülői hozzáállást, (az én anyám is ilyen volt), nem is kell vele törődni. A lényeg, hogy te tisztában légy a saját vágyaiddal, álmaiddal, és próbáld megvalósítani őket!
2009. jan. 2. 10:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:
100%
Ne hagyd magad befolyásolni. Ülj neki tanulni mint a güzü és mutasd meg nekik, hogy csakazértis többre fogod vinni. Velem is ezt csinálta anyám, aztán elvégeztem egy egyetemet, elvégeztem egy másikat és 26 évesen háromszor annyit kerestem, mint ő amikor a legjobban keresett.
2009. jan. 2. 10:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 A kérdező kommentje:
Köszi szépen a biztatásokat, csak mégis nagyon rosszul esik, hogy ilyet mondanak a szüleim.
2009. jan. 2. 10:48
 4/10 anonim ***** válasza:
100%

Nem értem a szüleidet.Én úgy gondolom,hogy minden normális szülő a legjobbat szeretné a gyerekének,és örül,ha tanul,nemhogy megpróbálja elvenni a kedvét.A szülőknek inkább önbizalmat kellene adni a gyereküknek,bízniuk benne a képességeiben,és a tőlük telhető legnagyobb gonddal támogatni a gyereket az élet minden területén.Sajnálom,hogy neked nem ilyen szüleid vannak,de amint látszik az írásodból nagyon értelmes vagy kár,hogy ők ezt nem értékelik.Tanulj csak szorgalmasan,tudod,hogy csak így élhetsz jól a későbbiekben.Tudom,hogy fáj ez neked,az én szüleim is ilyenek voltak,és nem is tanultam akkor rendesen.Viszont később nagyon nehéz pótolni a hiányosságokat,főleg már család gyerekek mellett tanulni.

Nem lehet,hogy ők képzetlenek?


Minden jót neked,kívánom,hogy sikerrel fejezd be a tanulmányaidat.

2009. jan. 2. 11:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:
100%

Első vagyok: ne is foglalkozz velük! Elhiszem, hogy rosszul esik, nekem is nagyon rossz volt, hogy anyám állandóan azt próbálta belémszuggerálni, hogy értéktelen vagyok, buta, életképtelen, hogy én úgysem fogok átmenni az érettségin (matekból nagyon rezgett a léc, de meglett), hogy úgysem fognak felvenni...

Aztán itt vagyok hat év után, három diplomával, jó munkával, férjjel, boldogan. Én csak annyit tudok mondani, amit már fenn is mondtam: ne is foglalkozz velük, vagy ha legközelebb ilyenekkel jönnek, egyszerűen mondd meg nekik, hogy ez neked nagyon rosszul esik, mert úgy érzed, nem szolgáltál rá, hogy ilyen ellenségesek legyenek veled.

Egyébként pedig szerintem egy szülőnek az lenne a feladata, hogy mindenben segítse, támogassa a gyerekét, nem az, hogy bántsa.

Pár év múlva, ha elég szorgalmas és ügyes vagy, talán te is szemberöhögheted a szüleidet, mert sokkal többet érsz el, mint ők valaha is (anyámnak pl. szakmunkása van, havi 60 000 forintot keres, én pályakezdőként ennek a dupláját, feleannyi erőfeszítéssel). No, akkor próbáljanak majd sértegetni téged! :)

2009. jan. 2. 11:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:
100%

Az én Apám hangosan kiröhögött amikor azt mondtam, hogy jogsit szeretnék. Azt mondta ne pazaroljam a pénzt mert úgy is hülye vagyok hozzá. Nagyon fájt.

AA barántöm Anyja ajánlotta fel, hogy még kölcsön is ad csak menjek. Ez nagyon jól esett.

Most 10 évvel késöbb szociális gondozói szakmában (autóval) keresem a mindennapi betevöt a gyerekeimnek.


Ne foglalkozz velük. Csak azokkal akik eröt adnak neked!

Ha meg tényleg nem msikerülne megpróbálod mégegyszer.

Gálvölgy Jánost aztiszem 2* is elutasították. Mégis nagy színész.

KÍVÁNOK SOK ERÖT HOZZÁ!

Utána meg a képükbe röhöghetsz.

2009. jan. 2. 11:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim ***** válasza:
100%

1 válaszoló Te nagyon erős csaj lehetsz,gratulálok neked.

Szeretném,ha bennem csak fele ennyi erő kitartás lett volna,nekem is szörnyű gyerekkorom volt sajnos.

2009. jan. 2. 11:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 anonim ***** válasza:
100%

Szia!

nekem a családom többi tagjával volt így. Mindenki leszólt, meg hogy minek akarok én egyetemre menni, meg hogy semmi vagyok, aztán a dac erősebb. Már csak azért is. És nekem is szarul esett. De bennem volt, hogy megmutatni. És nem csak, hogy egyetemre jártam, de az évfolyam egyik legjobb tanulója voltam, igen magas ösztöndíjjal.

Annyit tudok mondnai, hogy hajrá, és mutasd meg nekik, aztán keress sokkalta többet és ahogy az előttem szólok is mondták, röhögd ki őket :-)

Nagy kalappal!

2009. jan. 2. 11:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:
100%
Nekem dettó ilyesmi volt, igaz nekem inkább csak nevelőapám volt ilyen... Állandóan azt mondogatta, hogy úgysem fogok leérettségizni... Elég nehéz is volt, mert rohadtul bántott, hogy egy vadidegen (ismerek néhány embert) jobban biztat, mint a tulajdon szüleim, de sikerült, és megvan az érettségi... Csak kitartás, tudom, milyen érzés, de szard le magasról, csak azzal törődj, hogy sikerüljön, és megmutathasd, hogy nem volt igazuk... :)
2009. jan. 2. 13:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 anonim ***** válasza:
100%
Mellesleg én most szeretnék egyetemre menni, és mindenki ellene van, merthogy úgyse sikerül, úgyse fog menni, majd kibukok, stb... Elég rossz érzés, hogy senki nincs ott az ember mellett, hogy azt mondja neki: gyerünk, meg tudod csinálni. Ritka pocsék ez az érzés...
2009. jan. 2. 13:19
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!