Anyukám ki van akadva, már rendesen a hideg ráz mikor itthon kell lenni, engem is a nővéremet is. Hogyan változik ez meg? Mit tehetünk?

Állandóan mindenkit kritizál, mindenbe,. de a nagybetűs MINDENBEN hibát talál. Főleg arra van kiakadva hogy nem vagyunk otthon...napi 3-4 órát...Istenem, a nővérem 20 én 18 vagyok. Ma kiverte a cirkuszt, nagymamaméknál, hogy miért megy el a nővérem a barátaival ma este és holnap is miért akar?(megjegyzem, nagyon ritkán megy bárhova is a tesóm, olyan kis könyvkukac, mégis ez van)ma átment nagytatámhoz, vele tettek vettek a kertben, mire anyukám átrobogott és kiverete a hisztit hogy "Tünde jöjjön haza mert nekem is kell..." meg hogy soha semmit nem beszélünk vele(nem mert állandóan leoltja az embert, soha nem is tudtunk beszélni rendesen) ...

Nekem is van egy párom, akivel természetesen minden nap találkozok, mivel közel lakunk egymáshoz. kezdetben ez is csipte aszemét erősen, de még most is jönnek a hánytorgatások. hogy "kim nekem, hogy ide-oda kell vele menjek" stb.

Bánt hogy ez van, de szerintem ez már nem nagyon tud jobb lenni...

Attól tartok, fél hogy egyedül marad, pedig itt van apukám is, meg mi is másképp viszonyulnánk ha nem lenne "EZ"...