Az időskori beteg nagyszülők ellátásának anyagi feltételeinek a megteremtése az idős, beteg szülők, vagy a gyermekeik feladata?

Nyilván az az ideális, ha öregkorára tesz annyit félre az ember, hogy ne legyen teher a környezetére, de ha mégis:

Jó lenne ha nem teherként élné meg a gyerek, hogy segítenie kell azt, aki tisztességgel felnevelte, már ha erről volt szó.

Nálunk egyelőre fedezi anyukám nyugdíja a költségeit, de ha nem így lenne, támogatnám. Egyelőre elég természetben segítenünk. Bevásárlás, ügyintézés... Nem teher.

"Jó lenne ha nem teherként élné meg a gyerek, hogy segítenie kell"

De ha objektíven nézve az?

Jó esetben az ápolásra szoruló gyereke kéne megoldja ezt, nem az unokája, de nagyon sokszor ilyen-olyan indokkal áttolják az unokára a feladatot. Ezt családon belül kell rendezni.

Én unokaként simán vállalnám a nagypapám ellátását, de apámat nem.

A kérdésed igen nagy társadalmi problémára tapintott rá. Sajnos egyre nó az 50-60-as korosztályból azok száma, akik még saját magukat se lesznek képesek eltartani, nem még a 80+-os szüleiket támogatni, ellátni. Miből gondolom ezt? A rendszerváltás, a gyárak bezárása, TSZ-ek megszűnése után ebből a korosztályból kerültek ki a legtöbben azok, akik már nem tudtak váltani, főleg az iskolázatlanabb réteg nem talált rendesen fizető állást. Ekkortól indult el csak igazán a fekete, félszürke gazdaság és most ez a réteg kerül rövidesen olyan helyzetbe, hogy a részmukaidőre bejelentett, meg a 8 órás minimálbéres munkájuk után igen sovány nyugdíjat fognak kapni, vagy semennyit, mert feketén dolgoztak. Mégis miből, hogyan fogja támogatni az idős szüleit? Jó esetben van valamilyen ingatlana a családnak, amiért majd valaki eltartja, de ez sem biztos. Sokan vannak, akik leélték az életüket albérletben és nem lesz nyugdíjuk se. Fogalmam sincs, miben bíznak, mi a tervük idős korukra? Azt tapasztalom, hogy leginkább semmi.

Nálunk ez úgy néz ki, hogy a 80+-os szüleimnek van háza és megtakarítása is, így őket anyagilag nem kell támogatni, de ha ellátásra szorulnak a testvéremmel meg tudjuk oldani. Én az a 60-as korosztály vagyok, akiről fentebb írtam, a rendszerváltás után vállalkozó lettem, így nem fogok értelmezhető nyugdíjat kapni, viszont van egy viszonylag nagy értékű házam, így valószínűleg lesz miből megoldani az ellátásomat idősebb koromra és nem kell a gyerekeimtől elvárni semmilyen segítséget. Tény, hogy az is igaz, hogy így viszont örökség sem lesz, de akkor majd eldöntik, mi legyen, ha odajutunk.

A kérdésedre válaszolva, jogilag a gyermek feladata a szülőről gondoskodni, de a szülőnek is feladata lett volna egy életen át végiggondolni, miből lesz ez finnszírozva?